Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 6. szám - Egyről-másról

98 való teljes kielégítést kereshessen (optkv. 466. §.) A végrehajtás : a kielégítés keresztülvitele, foganatosítása. A mig tehát a zálogjog csak igény a kielégítésre, a végrehajtás már annak az igénynek érvényesítője, a kielégítés eszközlője. A végrehajtási jog e szerint a zálogjogot érvényesithetővé teszi- A végrehajtás utján szerzett zálogjogot a vhtási törvény „végrehajtási" zálogjognak nevezi. Az ily zálogjog a megszerzése után mindjárt érvényesíthető is, tehát erősebb a közönséges zálogjognál. Erősebbé teszi pedig a végrehajtási jog. A végrehajtási jog tehát közvetlenül a zálogjogra vonatkozik. A végrehajtási jogot ennélfogva helyesen ; a zálogjogra vonatkozólag kell a tkvben feljegyezni, nem az „ingatlanra". (Az ingatlanra különben semmiféle jogot som lehet a telekkönyvben feljegyezni, hanem csakis tkvi jószágtestekre vagy részletekre, avagy ezeknek részeire.) Előfordulkat azonban, hogy némely tjkvben vagy betétben a zálogjog több jószágtestre van bejegyezve, a melyek közül a hitelező csak pl. egyre vezet végrehajtást. Ilyen esotben a vhtási jogot a zálogjogra nózye csakis az illető jószágtestre kiterjedő hatállyal kellene feljegyezni. B. J. telekkönyvvezeto urnák. Nem „szabályrendelet", hanem az 1880 : XLVI. t.-cz. 6. §-g mondja meg azt, hogy minő telekjegyzőkönyvi másolatok „adhatók ki." E törvényszakasz szerint a kiadható kivonatos másolat „a fennálló tételeket szószerint, a megszűnt tételeket csak jelezve, .... tünteti felu. Olyan kivonatos másolatot tehát nem ismer a törvény, a mely csak egyes fennálló tóteleket foglal magában. A törvény meghozatala után adatott ki a 40101—1881. sz. igazságügyminiszteri körrendolot, a mely a volt úrbéresek részére közösen kiadott legelő, erdő, vagy más fekvőségre nézve a 2579—1869. sz. 1MR. 7. §-nak g) betűjében előirt kivételes telekkönyvezési módot kiküszöbölvén, ezeknek a fokvőségeknek is az általános szabályok (tkvi rdtás 55. §. első bek. a) ós b) betűi stb.) szerint való tkvezósót rendelte el. Így keletkeztek azután azok a terjedelmes telekjegyzőkönyvek, a molyekaek B) ós C) lapjai rendszerint százakra menő bejegyzési tételeket tartalmaznak, a melyeknek túlnyomó része egyes tulaj dontársakra nézve teljesen értéktelen. Az a kérdés már most, hogy az ilyen tolokjegyzőkönyvekről szabad-e kiadni olyan másolatokat, a melyek csak azokat a tóteleket tartalmazzák, a mely tótelek csupán egy tulajdonostársnak (vagy együttesen szerzett több tulajdonostársnak) jutalékára vonatkoznak ? Az minden esetre igaz, hogy az 1880: XLVI. t -cz. megalkotásakor az emiitett közös telekjegyzőkönyvek nem létezvén, a törvóny ezeket a telekjegyzőkönyveket szem előtt nem tartotta. A törvénynek ezen az alapon való magyarázata e szerint kifogásolható nem volna. Nem kell azonban feledni, hogy nemcsak a 40101—1881. sz. rendelet következtében keletkeztek ilyen terjedelmes telekjegyzőkönyvek. Különösen a felvidéken töméntelen sok olyan telekjegyzőkönyv van, a melyben hely* szinelóskori birtokosokként 70—80. sőt ennél is több egyén van csak az A) lapon bejegyezve, ugy hogy akárhány ilyen tjkv. fölér egy-egy, a 40101— 1881. sz. rendelet alapján keletkezett tjkvvel. Ezekről a tjkvekröl pedig már nem állíthatjuk, hogy az 1880: XLVI. t.-cz. megalkotásakor ismeretlenek voltak.