Telekkönyv, 1909 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1909 / 7-8. szám - Jár-e a telekkönyvvezetőnek külön szoba?

144 menni kölcsönügyekben való kézbesítés végett, mert csak délelőtt vannak ott az urak, de meg a szegény paraszt itt rimánkodik, hogy a pénzen a holnapi vásáron akar egy kis tehenet venni. Ez igy megy a hónapnak mind a 30 napján át. No de ne nagyitsunk, azért a délelőtti 3 órából a szolga mindig itt van másfél órán át. Eddig tehát dolgozhatom. Éppen egy osztály van előttem 60 parczellával, sok eldarabolással, terhek átvitelével. Egész stúdiumot kell folytatnom, hogy miként viszem az osztály telekkönyvezését keresztül. Kopogtatnak. — Lehet! Nem hallják, hát vissza kopogtatnak. — Lehettt! A belépő atyafi hosszú litániát mond el a szolgának, ez rövid beszédre inti, a polgár mégis hosszasan beszél. Most azután kitör a szolgából a régi szekerészőrmester hangja, következik a türelmetlenkedés. Felállók. Ott hagyom az osztályt. — No mi az kedves barátom ? Egy negyed óra alatt szép csendesen útnak bocsátom. Leülök. Kopogtatnak. Bejön egy ügyvéd. — Ah, jó reggelt kedves telekkönyvvezető ur, hogy tetszik lenni ? — Köszönöm, közepesen. Mivel szolgálhatunk ? A helyett, hogy erre a kérdésre felelne, előbb megkérdi, hogy mit szólok Apponyi beszédéhez, letárgyalja az időjárást, no meg, hogy jól jár-e az óra. Végre folytathatom a dolgomat. Gondolkodom, hogy ezt az ingatlant melyik tjkvbe kellene vinni ? Kopogtatnak. — Tessék ! Jön a falusi jegyző barátom, akinek értesítést kell adni. Előbb azonban elkiáltja magát: — Szervusz kedves barátom, hogy vagy, miként érzi magát kedves feleséged Őnagysága ? Hát a kis gyermekeid ? No de végre ő is kéri a telekjegyzőkönyvet.