Telekkönyv, 1909 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1909 / 7-8. szám - Jár-e a telekkönyvvezetőnek külön szoba?

144 menni kölcsönügyekben való kézbesítés végett, mert csak délelőtt vannak ott az urak, de meg a szegény paraszt itt rimánkodik, hogy a pénzen a holnapi vásáron akar egy kis tehenet venni. Ez igy megy a hónapnak mind a 30 napján át. No de ne nagyitsunk, azért a délelőtti 3 órából a szolga mindig itt van másfél órán át. Eddig tehát dolgozhatom. Éppen egy osztály van előttem 60 parczellával, sok eldarabo­lással, terhek átvitelével. Egész stúdiumot kell folytatnom, hogy miként viszem az osz­tály telekkönyvezését keresztül. Kopogtatnak. — Lehet! Nem hallják, hát vissza kopogtatnak. — Lehettt! A belépő atyafi hosszú litániát mond el a szolgának, ez rövid beszédre inti, a polgár mégis hosszasan beszél. Most azután kitör a szolgából a régi szekerészőrmester hangja, következik a türel­metlenkedés. Felállók. Ott hagyom az osztályt. — No mi az kedves barátom ? Egy negyed óra alatt szép csendesen útnak bocsátom. Leülök. Kopogtatnak. Bejön egy ügyvéd. — Ah, jó reggelt kedves telekkönyvvezető ur, hogy tetszik lenni ? — Köszönöm, közepesen. Mivel szolgálhatunk ? A helyett, hogy erre a kérdésre felelne, előbb megkérdi, hogy mit szólok Apponyi beszédéhez, letárgyalja az időjárást, no meg, hogy jól jár-e az óra. Végre folytathatom a dolgomat. Gondolkodom, hogy ezt az ingatlant melyik tjkvbe kellene vinni ? Kopogtatnak. — Tessék ! Jön a falusi jegyző barátom, akinek értesítést kell adni. Előbb azonban elkiáltja magát: — Szervusz kedves barátom, hogy vagy, miként érzi magát kedves feleséged Őnagysága ? Hát a kis gyermekeid ? No de végre ő is kéri a telekjegyzőkönyvet.

Next

/
Thumbnails
Contents