Telekkönyv, 1909 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1909 / 7-8. szám - Jár-e a telekkönyvvezetőnek külön szoba?

145 Dolgozhatom tovább. No most melyik terhet kell átvinni, melyiket törölni *? írjuk : Érk. 1909 január . . . Kopogtatnak. Nem szólok. Majd bejön ha akar. Újra kopogtat. Lehet! (A teremtésit, magamban.) Jön egy másik ügyvéd. — Ah kedves jegyző ur, de jó hogy itt találom. Mondja csak, be lehet hajtani azon a Vincze Kis Péteren 400 koronát ? (Fél óráig letárgyalnak még öt ilyen ügyet.) No de mi azért dolgozzunk. Vezessük be az osztályt. ... A tulajdonjog a -+- 1—11. sorsz. ingatlanokra. 1. Nagy János . . . Kopogtatnak. Vegyem elő a tjkvi másolatok megrendelési lajstromát. Másolatot rendelnek. Jön a harmadik ügyvéd, a második jegyző, több ügyvéd, több jegyző, urak, parasztok, népség, katonaság. Mind kopog, mind köszönt, mind szívélyes hozzám, mind beszél egymással, búcsúzik, távozik, egyik jobban becsapja maga után az ajtót, mint a másik. Az ügyvéd jön a kliensekkel. 5—6 atyafi disputál, veszekedik, hogy melyiknek melyik ingatlan jusson osztályrészül. Az ügyvéd kijön a béketűrésből. Összemarházza őket pitteg, pattog. Én is ideges leszek: — De kérem ügyvéd ur ! ! — Pardon ! No hát atyafiak kié is lesz ez a parczella ? — Jánosé ? — Jánosé ! Tele van a fülem Jánossal. A félbehagyott bevezetésben a Nagy név után Gyula helyett oda irom hogy : János 1000 K helyett 2000 K, Julianna helyett Gizella, tulajdonjog helyett zálogjog, örökösödés helyett osztály, kék helyett zöld, zöld helyett Budapest. No ez tűrhetetlen. Ott hagyom az osztályt. Itt lehetetlen dolgozni. Inkább adok értesítést magam. Igaz, hogy talán észreveszem a hibát, de azért — őszintén szólva — magam sem állok jót, hogy mind észreveszem. Ne neked szegény telekkönyvek megbízhatósága!