Telekkönyv, 1909 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1909 / 1-2. szám

4 Előrebocsátom, hogy égyetértek 0. S. helyesen indokolt avval az állításával, hogy az árverelőtől a bánatpénz kiegészítését csak a végrehajtási törvény 170. §-ának második bekezdéséhez képest kitűzött zárhatáridő eredménytelen elmulta ntán lehet követelni. Avval az állításával is egyetértek, hogy azt, aki a bánatpénzét a novella 25. §-ának megfelelően ki nem egészíti, vevőnek kijelenteni nem lehet, reá tehát a végrehajtási törvény 185. §-ának a bánatpénz elvesztésére vonatkozó rendelkezése nem nyer alkalmazást. Valamint egyetértek avval is, hogy ugyanez az árverelő az árverés kezdetén letett bánatpénzét a novella 25. §-a értelmében az árverés befejezte előtt csakugyan visszakapja. De már azt a véleményt, hogy a bánatpénz ki nem egészitésének következményeit szigorítani kellett volna azzal, hogy az illető árverelőt a letett bánatpénz elvesztésével büntetjük éppen ugy mint azt, aki az árverési feltételeknek eleget nem tesz, semmiképpen sem fogadhatom el. Nem pedig azért, mert mintán a bánatpénz kiegészítésének elmaradása esetében az árverés az ígéret figyelmen kívül hagyásával nyomban folytatható, az árverési ügy a bánatpénz ki nem égészitése által fennakadást nem szenved ; és ezért azon felül, hogy az illető árverelőt a folytatott árverésben valő részvételből kirekesztjük, még súlyosabb következménnyel snjtani nem szükséges. Főleg pedig nem osztom a véleményt azért, mert ennek elfogadásával azt cselekednők, amit a német avval a példabeszéddel fejez ki: „Das Kind mit dem Bade ausgiessen." Hiszen a magánjogi törvényhozásnak nem az a főfeladata, hogy a felállított jogintézményekkel űzhető visszaéléseket távoltartsa s joghátrányokkal sújtsa, hanem az, hogy a szükséges vagy hasznos jogintézményeket szabályozza, erősítse, biztosítsa. Hála Istennek, vannak még szolid, nem az eladás meghiúsítására, hanem létesítésére czélzó árverések ; sőt talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy az utóbbiak ezidőszerint még többségben vannak. Ezekkel és az ezekben, részt vevő komoly érverelőkkel kellett a törvényhozásnak elsősorban számolni. Ezeket az árverelőket pedig oly rendelkezés, aminőt G. S. a törvényben látni szeretne, az árverésektől elriasztaná. Mert hányszor megesik, hogy valaki avval a feltett szándékkal jelenik meg az árverési határnapon, hogy a kikiáltási árnál nem fog többet igérni, és ennélfogva el sem látja magát nagyobb, vagy legalább sokkal nagyobb pénzöszszeggel, mint amennyi a kikiáltási ár szerint megállapított bánatpénz