Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1908 / 4. szám - A mai jelzálog-előjegyzésnek visszásságai

81 képpen az a zálogjog — habár csak előjegyzés formájában ? Egyszerűen leköti a nyert zálogjog (akár bekebelezés akár előjegyzés utján) az ingatlan értékének a követelési összeg erejéig terjedő részét, elvonja ezt az ingatlan tulajdonosának rendelkezése alól, a hitelező lefoglalja azt a maga javára. A hitelező tehát egyoldalúan, birói ítélet nélkül és ami a fő, minden jogczim nélkül, tehát teljesen önkényüleg foglalást végez az adós ingatlanságán, pusztán egy helytelen törvényes intézkedés alapján. Alig érti az ember, hogyan lehetett ily basáskodást a hitelező részéről eltűrni, mikor az egyéb intézményeinkkel merő ellentétben van. Végrehajtási törvényünk ismeri a biztosítási végrehajtást, melynek előfeltételeit szigorúan megállapítja a 223. §-ban. Mily máskép hangzanak ezek ! Először is keresetet kell beadni, mellyel egyidejűleg vagy a beadás után lehet csak biztosítást kérni. Másodszor a készpénzbeli követelést közokirattal vagy teljes bizonyerejü magánokirattal vagy törvényes kellékekkel ellátott és el nem évült váltóval kell igazolni. Harmadszor felperesnek a veszélv valószínűségét kell kimutatni. Ha a kellékeket a biró konstatálja, elrendeli ingóknál a foglalást, ingatlanoknál pedig a zálogjog előjegyzését. Eme egyszerű párhuzamba helyezésből kitűnik az óriási különbség a végrehajtási törvény alapján nyerhető és a telekkönyvi rendelet nyomán önhatalmúlag kieszközölhető előjegyzés előfeltételei közt. A telekkönyvi rendelet a fent elősorolt 3 feltétel egyikét se kívánja meg — pusztán csak írást valamely számszerű követelésről. Ebből természetszerűen az is következik, hogy a hitelező ott, hol az adósnak ingatlansága van, nem fogja a nehéz utat választani •— az ingók ellen, hanem az igen könnyűt az ingatlan ellen. Innen ered a rendkívüli sok előjegyzés, melynek akadálya úgyszólván nincs. Egy további anomália ebből még az is, hogy az ingatlan ellen nyerhető biztosítás — előjegyzés utján, mint nagyobb biztosítékot nyújtó, telekkönyvi rendtartásunk szerint sokkal könynyebhen érhető el, mint az ingókra intézett, gyengébb alapon nyugvó biztosíték. Be kell látni, hogy tarthatatlan állapotok ezek, melyek különösen nyomasztók a reálhitelre, mert ez van úgyszólván teljesen kiszolgáltatva a hitelező önkényü foglalásának egészen precarius alapon. Tetézik eme abnorm állapotot még a következők: 1. Az elő-