Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1908 / 4. szám - A mai jelzálog-előjegyzésnek visszásságai

78 Csak valami írásos bizonyítéka legyen valakinek, bármily gyenge alapon nyugvó követelésről, már agyonzaklathatja vele az adóst, mint jelzálogtárgy tulajdonosát, előjegyzésekkel, melyeknek alig lehet véget vetni. Hogy ez a reálhitelnek mily óriási kárára van, azt nemcsak a jogászvilág, hanem a nagy közönség is fájósán érzi, mert számtalanszor kell tapasztalnia, hogy a minden szére-szóra bíróságilag engedélyezett előjegyzések mennyire megnehezítik, elodázzák, sőt nem egyszer megakadályozzák az olcsóbb kamatláb mellett nyerhető, kivált törlesztéses kölcsönök kontrahálását. Ezt a mizériát a telekkönyvi rendelet 88. §-a zuditja ránk, mely megfoghatatlan könnyelműséggel engedélyez zálogjog előjegyzéseket lejárt követelések, váltók alapján minden megszorítás nélkül, de sőt engedélyez ilyent még egyszerű könyvkivonat alapján is, ha ez hitelesítve van. Lássuk közelebbről, hogy jutott ily rendelkezés bele a telekkönyvi rendeletbe, holott az nemcsak az osztrák polgári törvénykönyv szabványaival áll ellentétben, hanem a mi telekkönyvi rendeletünk alapelveibe is beleütközik. Hogy honnan erednek telekkönyvi rendtartásunk eme elhibázott tételei, ezt világosan kimutatja Exner „Das österreichische Hypothekenrecht" ezimü munkájában (28. és 29. §§,) Az 1855. deczember 15-iki telekkönyvi rendelet ugyanis egyszerűen kodifikálta Magyarország számára azt a lax bírósági praxist, mely az örökös tartományokban addig az ideig kifejlődött, mindannak daczára, hogy az osztrák jogászok már régebben erős támadást intéztek ellene. Tették ezt először pozitivjog alapján, amennyiben az osztrák polgári törvénykönyv 438. §-a a tulajdonjog előjegyzéséhez is megköveteli, hogy az okirat hitelesen igazolja a jog szerzését és csak a formai kellékek hiánya miatt engedélyezi az előjegyzést. Ugyanezen felfogásnak kell érvényesülni a zálogjog előjegyzésénél is, mely szintén telekkönyvi jogot nyújt. Kitűnik ez abból is, hogy az osztrák polgári törvénykönyv 449. §-ában kijelenti, hogy a zálogjog mindig érvényes követelésre vonatkozik, de nem minden érvényes követelést illeti meg zálogjog, ehhez még külön jogczim is kell, mely — mint ismeretes — majd az adósfél engedélyezése lehet, majd birói Ítélet, majd a törvény egyenes engedélye. A törvény maga ;— t. i. az osztrák polgári törvénykönyv — igen kevés esetben nyújt ilyen czimet a zálogjoghoz. Ahol pedig ez hiányzik, ahol a hitelezőnek egyáltalán nincs erre kifejezett jogczime, ott a bíró*