Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1908 / 12. szám - Az árverés komolyságának garancziái a végrehajtási novella szerint

278 sem, hogy bánatpénz kiegészítésének a zárhatáridő kitűzése, illetve eltelte előtt, vagy után kell-e történnie, inert habár a „kiegészített" 170. §. szerint „ha többet- Ígérni senki sem akar," az árverés berekesztésére zárhatáridőt kell kitűzni, a novella szerint ellenben „ha többet Ígérni senki sem akar," nyomban a bánatpénzt kell kiegészíteni, mégis mivel zárhatáridő alatt is történhetik még ujabb igéret, ennek eltelte előtt nem lehet véglegesen konstatálni, hogy „többet ígérni senki sem akar" és így a törvény helyes értelmezése mellett a bánatpénz kiegészítése csak zárhatáridő elteltével lesz követelhető.*) Az ellenben egészen világos, hogy ha a bánatpénz ki nem egészíttetik, az árverés folytatandó, hogy tehát a legmagasabb igérettevőt — daczára annak, hogy a novella nem módosítani, hanem csak kiegészíteni akarja a végrehjtási törvény 170. §-át — vevőnek kijelenteni nem lehet, hogy tehát vevő nem lévén, a 185. §. csakugyan nem alkalmazható. De nem alkalmazható azért sem, mert a novella szerint „az igéret figyelmen kivül maradt", tehát egyszerűen nem létezőnek tekintendő, már pedig nem létező igéret tevőjét a bánatpénz elvesztésével sújtani a józan ész törvényei szerint alig lehet. Eszerint ha a legmagasabb igéret tevője a bánatpénzt ki nem egészíti, ez reá nézve semmiféle konzekvencziákkal nem jár és letett bánatpénzét visszakapja. Itt azonban két kérdés merül fel. Az egyik az, hogy ha az eljárás kezdetén letett, de ki nem egészített bánatpénzt a legmagasabb Ígéretet levő visszakapja, jóllehet nem tett eleget kiegészítési kötelezetségének és ezzel esetleg az árverési feltételeknek sem, mi garanczia van arra, hogy senki az árverési ígéretekkel játékot űzni nem fog. Mivel a bánatpénz letétele az igéret komolyságát nem garantálja, mitől jó a bánatpénz egyátalában, miért maradt meg a végrehajtási törvény 170. §-ának az a rendelkezése, hogy a feltételek felolvasása után kell a bánat*) Nézetünk szerint egészen világos a törvény rendelkezése ebben a tekintetben is és igy semmi kétség sem lehet az iránt,, hogy a bánatpénzt kiegészíteni nem a zárhatáridö kitűzésekor, hanem csakis annak leteltével lehet és kell; mert csak akkor válik bizonyossá, hogy többet igérni már senki sem akar és csak akkor áll be az az időpont, amikor a kiküldöttnek a legtöbbet igéröt vevőül kell kijelentenie, ha az a novella 25. §-a abbeli követelményének; hogy a bánatpénzt nyomban kiegészítse, azonnal eleget tesz. Az eljárás tehát az, hogy a kiküldött a zárhatáridö leteltével felhívja a legtöbbet igéröt a bánatpénz kiegészítésére, amit ha ez nyomban teljesít, öt árverési vevőnek kijelenti (az 1881: LX. t. cz. 170. §-ának szavai szerint az ingatlant általa megvettnek jelenti ki), — máskülömben az árverést haladéktalanul folytatja. Szerk.