Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1908 / 12. szám - Az árverés komolyságának garancziái a végrehajtási novella szerint

278 sem, hogy bánatpénz kiegészítésének a zárhatáridő kitűzése, il­letve eltelte előtt, vagy után kell-e történnie, inert habár a „kiegészített" 170. §. szerint „ha többet- Ígérni senki sem akar," az árverés berekesztésére zárhatáridőt kell kitűzni, a novella szerint ellenben „ha többet Ígérni senki sem akar," nyomban a bánatpénzt kell kiegészíteni, mégis mivel zárhatáridő alatt is történhetik még ujabb igéret, ennek eltelte előtt nem lehet véglegesen konstatálni, hogy „többet ígérni senki sem akar" és így a törvény helyes értelmezése mellett a bánatpénz kiegészítése csak zárhatáridő elteltével lesz követelhető.*) Az ellenben egészen világos, hogy ha a bánatpénz ki nem egészíttetik, az árverés foly­tatandó, hogy tehát a legmagasabb igérettevőt — daczára annak, hogy a novella nem módosítani, hanem csak kiegészíteni akarja a végrehjtási törvény 170. §-át — vevőnek kijelenteni nem lehet, hogy tehát vevő nem lévén, a 185. §. csakugyan nem alkalmazható. De nem alkalmazható azért sem, mert a novella szerint „az igéret figyelmen kivül maradt", tehát egyszerűen nem létezőnek tekintendő, már pedig nem létező igéret tevőjét a bánatpénz elvesz­tésével sújtani a józan ész törvényei szerint alig lehet. Eszerint ha a legmagasabb igéret tevője a bánatpénzt ki nem egészíti, ez reá nézve semmiféle konzekvencziákkal nem jár és le­tett bánatpénzét visszakapja. Itt azonban két kérdés merül fel. Az egyik az, hogy ha az eljárás kezdetén letett, de ki nem egészített bánatpénzt a legmagasabb Ígéretet levő visszakapja, jól­lehet nem tett eleget kiegészítési kötelezetségének és ezzel esetleg az árverési feltételeknek sem, mi garanczia van arra, hogy senki az árverési ígéretekkel játékot űzni nem fog. Mivel a bánatpénz letétele az igéret komolyságát nem garantálja, mitől jó a bánatpénz egyátalában, miért maradt meg a végrehajtási törvény 170. §-ának az a rendelkezése, hogy a feltételek felolvasása után kell a bánat­*) Nézetünk szerint egészen világos a törvény rendelkezése ebben a te­kintetben is és igy semmi kétség sem lehet az iránt,, hogy a bánatpénzt kie­gészíteni nem a zárhatáridö kitűzésekor, hanem csakis annak leteltével lehet és kell; mert csak akkor válik bizonyossá, hogy többet igérni már senki sem akar és csak akkor áll be az az időpont, amikor a kiküldöttnek a legtöbbet igéröt vevőül kell kijelentenie, ha az a novella 25. §-a abbeli követelményének; hogy a bánatpénzt nyomban kiegészítse, azonnal eleget tesz. Az eljárás tehát az, hogy a kiküldött a zárhatáridö leteltével felhívja a legtöbbet igéröt a bá­natpénz kiegészítésére, amit ha ez nyomban teljesít, öt árverési vevőnek kije­lenti (az 1881: LX. t. cz. 170. §-ának szavai szerint az ingatlant általa megvett­nek jelenti ki), — máskülömben az árverést haladéktalanul folytatja. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents