Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1908 / 12. szám - Az árverés komolyságának garancziái a végrehajtási novella szerint

279 pénzt letenni és milyen praktikus czélt szolgál a novella 21. §-ának azon rendelkezése, hogy a bánatpéznek 20%-ig való felemelését engedi meg? A második pedig az, hogy ha a végrehajtási novella ezen §-a az árveréseknél tapasztalt visszaélések meggátlása végett készült, miként fogja ezen czélt szolgálni? eddig az volt szórványosan, de utóbbi időben már sűrűbben előfordult eset, hogy teljesen vagyontalan emberek, a végrehajtást szenvedett által első helyen árverésre kijelölt csekély értékű ingatlanért az alacsony bánatpénz letétele mellet oly árt ígértek, mely a végrehajtatok követelését fedezni látszott, és ezzel a kiküldöttet arra kényzeritették, hogy a további eljárást függessze fel, mi által az árverést a visszárverés eldőltéig — sokszor éveken át — meghiúsították. Ez mindenesetre anomália volt, de legalább annyi kárpótlást nyújtott a hitelezőnek, hogy a bánatpénz a vételárhoz csatoltatott, és mivel a vételári különbözetet is meg kellett a vevőnek térítenie, minden ember, kinek csak valamicske félteni valója volt, óvakodott az ilyen játéktól. Ma ellenben minden koczkázat és felelősség nélkül hiúsíthatják meg az árverést. A végrehajtást szenvedett két jó barátja egymással összebeszélve, fokozatos ígéretek tételével felhajtja az árverésre kitett ingatlan árát. A végrehajtató, vagy más hitelező komoly árverelőknek nézvén őket vagy talán azért, mert nem állott módjában árverelni, nem vesz részt az árverésen, ugy hogy a két jóbarát — mondjuk — fillérenként hezitálva, szépen kihúzza az árverés napját. Mikor pedig a bánatpénz kiegészítésére kerül a sor, egyik sem egészíti ki, tehát folytatni kellene az eljárást. Időközben azonban nyolez óra lett, tehát az nap már nem lehet az eljárást folytatni, és mivel az árverés más napra nincs kitűzve, az a helyzet áll elő, hogy az árverés meghiusittatott, a jóbarátok nemcsak, hogy nem felelnek ténykedéseikért, de jutalmul még bánatpénzüket is visszakapják. A novella tehát nemcsak hogy nem akadályozza meg az árverési visszaéléseket, hanem egyenesen módot nyújt arra, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben forduljanak elő. Nem mondom : nagyobb városokban, hol inkább van vevő, talán nehezebb lesz az ilyen játékot megvalósítani, de kisebb helyeken és különösen ott, hol az árverés a helyszínen tartandó meg, igazán csak a végrehajtást szenvedett akaratától függ, hogy meghiusitja-e az árverést vagy nem ? Ha bíróságaink a novella 25. §-ának tényleges rendelkezéseit fogják szem előtt tartani, könnyen megtörténhetik, hogy az árverési