Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1908 / 12. szám - A végrehajtási novella (1908: XLI. tcz.) értelmére nézve felmerült kétségek

276 szokásoknak megfelelően eí nem lehet, főleg pedig azoknak, melyek nélkül a neveltetésének, tanulmányainak, képességeinek megfelelő eddigi foglalkozását a végrehajtás után nem folytathatná. A végrehajtási törvénynek és a novellának ez a szándéka kitűnik már abból is, hogy az évi fizetésnek végrehajtástól mentes részét mind a két törvény nem minden adósra nézve érvényes fix összegben (pedig M. D. elve értelmében igy kellene), hanem a létminimum (1600—2000 K) háromszorosától kezdve a fizetés hányadában határozza meg, ugy, hogy a nagyobb fizetéssel dotált, tehát magasabb állású s ezért több és nagyobb igényű egyén a végrehajtás után is nagyobb jövedelem élvezetében marad. De kétségtelenül kitűnik a novellának (hogy most már csak erről szóljak) ez a szándéka abból a rendelkezéseiből, hogy — csak többek között — foglalástól mentesiti a tudományos vagy művészi hivatáskörben működő személynek hivatása gyakorlásához szükséges könyveit, iratait, mintáit, műszereit, segédeszközeit (2. §. 7. pont); a kisiparosnak és kézművesnek szerszámait, eszközeit, műszereit, állatait és anyagkészletét (14. p.); mezei gazdálkodással foglalkozónak a vetőmagját, igavonó jószágát stbbit. (18. p.) M. D. álláspontjából tekintve, mindezeknek a rendelkezéseknek nem volna értelmök. Az „elemi szükségletek kielégítésére", arra, hogy „további keresetre és önfentartásra képtelen" ne legyen, az ügyvéd nélkülözheti a könyveket, a művész a mintákat, a szülésznő a műszereket, a kisiparos a szerszámokat s az anyagkészletet, a földmives a vetőmagot. Hiszen mindezek nélkül is az ügyvéd végre is megkeresheti a kenyerét mint napidíjas, a művész mint szobafestő vagy kőfaragó, a szülésznő mint dada, a kisiparos mint gyári munkás, a földmivelő mint napszámos. A törvény azonban nem ezt akarja lehetővé tenni, hanem a 2. §. 7., 14., 18. pontjainak messzemenő mentességeivel nyilván azt akarja biztosítani, hogy az ügyvéd a végrehajtás után is maradhasson ügyvéd, a művész ezentúl is a művészettel foglalkozhassék stb. Ha pedig ezt akarta a törvény a 7., 14. és 18. pontok rendelkezéseivel, akkor az ellenkezőt nem akarhatta a 10. pontban ; nem akarhatta, hogy a végrehajtást szenvedő megfosztassék oly dolgoktól, amelyek eddigi „hivatása gyakorlásához" — a fentebb kifejtettek szerint — éppen oly szükségesek, mint azok, amelyek a 7., 14. és 18. pontokban vannak felsorolva. Még csak egy megjegyzés : M. D. az ő véleményét a többek között avval is indokolja.