Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1908 / 12. szám - A végrehajtási novella (1908: XLI. tcz.) értelmére nézve felmerült kétségek

275 irányában, amelyek elől ezek ki nem térhetnek, ha az elfoglalt állásban lehetetlenekké nem akarják tenni magukat. Őket emez igények kielégítésére képtelenekké tenni és őket állásuktól megfosztani : egy és ugyanaz. Hiszen vannak emberek — sajnos, hogy nagyon is sokan — akik családjukkal együtt egy szobában laknak, sőt olyanok is, akik pinczelakásokban vagy éppen a hegybe vájt barlanghelyiségekben (pl. Titel mellett az u. n. lagun-okban) húzzák meg magokat. Vannak, akiknek az öltözete halinaposztóból készül és olyanok, akik a zsibvásáron testükhöz éppen nem álló öltözet beszerzésével fedezik toilette-szükségleteiket. És vannak, akik éhségüket a laczikonyhában vagy a népkonyhában 40—50 fillér árán elég sikeresen csillapítják. Mindezek egyikéről sem mondhatni, hogy „úgyszólván meztelenül, keresetre és önfentartásra képtelenül" lézeng. Mégis mi történnék, ha magasabb állam- vagy magánhivatalnok, ha tanár, ügyvéd, orvos, mérnök, gyáros, kereskedő ekként laknék, ruházkodnék vagy étkeznék ? Én azt hiszem, hogy ha máskép nem, társadalmi vagy üzleti boykott utján, sőt valószínűleg kartársainak fellépése, még talán fegyelmi eljárás utján is állásának, foglalkozásának elhagyására kényszeríttetnék. De a foglalkozás néha még önmagától is lehetetlenné válnék: a gyári munkás, a napszámos, még a kisiparos is végre el lehet és dolgozhat is egy szobában a családjával együtt; de az ügyvéd, a mérnök, a tanár, lehetetlen, hogy dolgozzon és feladatait teljesítse egy szobában, családja körében, lármás gyermekei közepette; és ily lakásban az orvost nem hiszem, hogy a pácziensek felkeresnék. Ennek konstatálása után pedig határozottan kétségbe vonom, hogy akár a végrehajtási törvény, akár a végrehajtási novella, amikor a végrehajtást szenvedő érdekében a létminimum megtámadhatlanságát statuálta, ezt tekintet nélkül az adós társadalmi állására tette volna, és az adóst csupán attól akarta volna megóvni, hogy meztelenül, további (bárminő) keresetre és önfentartásra képtelenül kerüljön ki a végrehajtató hatalmi köréből. Sőt ellenkezőleg : én az egyik törvényből is, a másikból is azt a nyilvánvaló szándékot olvasom ki, hogy az adós az ellene foganatosított végrehajtás daczára megmaradjon ne csak azokimk a dolgoknak birtokában és azoknak a jövedelmeknek élvezetében, amelyek szükségesek arra, hogy ezentúl lakás nélkül ne maradjon, ruha nélkül ne járjon és éhséget ne szenvedjen, hanem azoknak is, melyek nélkül állásának, családi viszonyainak s a társadalmi