Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1908 / 11. szám - Az új végrehajtási törvény (1908 : XLI. t.-cz.) 2. §. 10. pontjának értelmezéséhez

245 adós mindenétől megfosztható legyen és hogy fekvőhely, ruha, védő fedél hiján a társadalom terhére és veszélyére legyen, akkor, amikor azoknak az ingóságoknak a lefoglalásából, amelyek hiánya mindezt a bajt és nyomorúságot okozhatja, a hitelező amúgy sem födözhetné követelésének még csekély hányadrészét sem. De éppen azért a foglalás alól kivételnél csakis ennek az inditó oknak és szándéknak a határain belül szabad maradni. Csakis a valóban szükséges, mondhatnám i az elemi szükségletek kielégítésére nélkülözhetetlen bútorokat, edényeket, ruha-, ágy- és fehérneműt szabad a törvény kedvezésében részesíteni, mindig tekintettel a végrehajtást szenvedő háznépét alkotók számára, de mindig tekintet nélkül a végrehajtást szenvedő társadalmi állására, még kevésbbé pedig kényelmi szükségleteire, valamint a megszokott és nélkülözhetetlennek vélt lakásmilieure. A szobák száma, nézetem szerint, nem lehet döntő szempont, hanem egyesegyedül az ingóság szükségessége. A háznépet alkotók mindegyikének (tehát az állandó vendéget, a cselédet is beleértve) szüksége van egy-egy ágyra és annak fölszerelésére, egy-egy székre, de többnek együttvéve elégséges egy-egy ebédlő- és dolgozó asztal (kivéve, ha az asztal a foglalkozáshoz, hivatáshoz nélkülözhetetlen), kettőnek-háromnak elégséges egy-egy szekrény, mert hiszen ezek tartalmát nagy részben szintén le lehet foglalni, egy-egy ruhafogas, pohárszék, mosdóasztal fölszerelésével stb. A főzéshez és étkezéshez feltétlenül szükséges edények, a fűtéshez és világításhoz nélkülözhetetlen eszközök nem vonandók végrehajtás alá, mindig azt tartva szemmel, hogyha ilyen többféle van a lakásban, csakis a legegyszerűbb hagyható meg, ismét tekintet nélkül az illetőnek társadalmi állására. Díszítő tárgyak, amelyek közé a foglalás szempontjából függönyöket, szőnyegeket, egynél több fali vagy álló órát is sorozhatunk, épp oly kevéssé lehetnek mentesek a foglalás alól, mint a lakásnak mindama bútorzata, amely a fönti értelemezés szerint nem nélkülözhetetlen. Tehát a szalonbutor minden egyes darabja, dohányzó készletek, pihenőre szolgáló pamlagok, boudoir-felszerelések, csillárok (amelyek esetleg egy zsinóron lógó villamos körtével is pótolhatók), stb. stb. Szóval: az árverés megtartása után éppen csak annyi maradjon meg a végrehajtást szenvedőnek, hogy neki és háznépének legyen lakása, amelyben tartózkodhatik, ülhet, dolgozhatik, aludhatik, amelyet füthet és világithat, amelyben megfőzheti ételeit — mindez azonban csakis olyan mértékben, amely legszük-