Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1908 / 4. szám - Adatok a telekkönyvi ügyvitel egyszerűsítéséhez

100 Az „őszinte szó'' azon kezdi, hogy íróját nem feltűnési vlszketeg bántja, de nem hagyhatja szó nélkül lapunk előbbi számaiban közölt buzditó, csalogató, korholó és dorgáló felhívásokat. Kijelenti, hogy az egyesület fennállását szükségesnek tartja, idézeteket közöl egyik-másik czikkből s nem csudálkozik se azon, hogy az előbbi egyesület jobblétre szenderült, se azon, hogy hamvaiból főnixként feltámadt az uj. Elsiratja a régi, nagyon tekintélyes egyesületet, melynek — az ő hite szerint — minden tikvvezető tagja volt, megdicséri az általa kiadott, jól szerkesztett lapot, melyből mindig értesítve voltak az egyesület élete felől. Hanem egyszer beütött a krach. Az egyesület élére oly vezetőség került, mely a dolgokkal nem törődött, a lap megszűnt, a tagok semmiféle értesítést nem kaptak, a jelentkező tagok a felvételről értesít nem nyertek, a hátralékos tagdijak beszedésére nagyon lanyha intézkedések tétettek, a tagok beleestek egy lyukba, melyből semmit se láthattak, nagyon sokan bejelentették a kilépésüket, de erre vonatkozólag se kaptak semmi értesítést. Ily körülmények közt, folytatja tovább a czikk, nem csoda, ha a tagok a hátralékos tagdijak befizetésével nem törődtek. Aztán jött a meglepetés. Az egyesület a hátrálékos tagdijakat per utján hajtotta be. Kezdődött az egész országot megbotránkoztató kíméletlen eljárás, fizetés letiltása stb. stb. Végül mindezekért elégtételt követel. Követeli, hogy az egylet vezetőségéből zárassanak ki azok, akik indítványukkal és szavazatukkal hozzájárultak a vidékiek meghurczoltatásához, követeli, hogy neveket tegyünk közzé és a vonatkozó közgyűlési jegyzőkönyvkivonatát. Eddig a czikk. Hát kedves barátunk, ha keserű volt is a Iapdacs, lenyeltük, de nem akarunk tőle meggyógyulni, merthálaIsteimeluűncs semmibajunk. Hogy baj volt és pedig nagy baj volt, elismerjük, szó szerint igaz az amit írtál, sőt mi még többet is tudunk. Megtörtént, hogy az egyesület akkori pénztárnoka nyílt levelet kapott, hogy vagy fizesse meg a hátrálékos, jókora összeget tevő tagdijait, vagy beperlik. A pénztárnok ur fizetett s aztán ott hagyta az egyletet. Hasonlókóképeu tett nagyon sok választmányi tag is. De hát, Uram Isten, a hiányos vezetés, az elnökség gondatlansága volt-e az oka mindennek? Nem hisszük. Okai voltak annak az állapotnak maguk a tagok is. Hiába rimánkodott az egyesület vezetősége, hiába küldözgette szét a szép vagy szigoru