Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1908 / 4. szám - Adatok a telekkönyvi ügyvitel egyszerűsítéséhez

101 I , . hangon irt leveleit, nem űzetett tagdijat csak egy kis töredék. A lapot nyomtatni kellett. A nyomdának fizetni kellett volna. Pénz azonban nem volt. A nyomda megvonta a hitelt s Ti beleestetek a lyukba. De még oda is utánnatok mentek a levelek, a felszólítások s még akkor se fizettetek. A nyomda követelte a pénzét. Kényszerítve volt az elnökség, hogy a közgyűléstől felhatalmazást kérjen a perek megindítására. Ami aztán történt, azért nem lehet a volt elnökséget és választmányt felelőssé tenni, csak annyiban, hogy a megbízott ügyvédet nem utasította, hogy az alperesekkel a lehető legenyhébben bánjon. Bizony, az nagyon erősen kezelte az ügyeket. Most azonban a régi idők elmultak Egyesületünben mi, telekkönyvvezetők vagyunk az urak, szilárd akarattal és buzgalommal fogtunk hozzá, hogy expiáljuk az elődeink által okozott sérelmeket. Lelkiismeretesen dolgozunk, hogy a tagok és az egész kar szellemi nivónját emeljük és anyagi jólétét előmozdítsuk, minden igyekezettel azon fáradunk, hogy a tagok elismerését kivívjuk. Hogy ezt becsületesen megfogjuk tenni, arra garancziául szolgálhat mindenkinek Káplány Gréza ur személye, aki szívvel, lélekkel velünk dolgozik s legyetek meggyőződve, hogy tiszteletbeli tagsági és tiszteletbeli elnöki jogánál fogva nem engedné meg, hogy a tagoknak csak a legkisebb sérelem miatt is panaszkodásra okuk vagy joguk legyen. De ha nem lesztek működésünkkel megelégedve, ha nem sikerül bizalmatokat — amit belépésiekkel nyilvánítottatok — megtartanunk, nem sok idő az a három esztendő amíg megbízatásunk tart, rajtatok áll, hogy olyan egyéneket állítsatok az egylet élére, akik jobban és kötelességtudóbban tudnak tisztükben eljárni. Most csak arra kérünk, borítsatok fátyolt a múltra s ne akarjátok az atya vétkét a íiun megtorolni. Kaptunk azonban egy másik levelet is. Akármilyen gondosan dolgozunk megtörtént a hiba, a beltagoknak a mult számban közölt névsorából egy kartárs neve kimaradt. (Igaz, hogy a nyomdában meg egy sereg kültagunk nevét hagyták ki.) Nohát ez a kartárs levelet irt. Megírta, hogy ő a legelső felhívásra belépett, megkapta a tagsági jegyét, befizette a tagdijakat, még is megtörtént vele az a szégyen, hogy a neve a tagok sorában elő nem fordul. Igazad van kartárs. Bocsáss meg nekünk. Vajha valamennyi telekkönyvvezető hasonlóképen gondolkoznék és szégyennek tartaná, hogy neve nincs e lap hasábjain a tagok közt lenyomtatva.