Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1908 / 4. szám - Adatok a telekkönyvi ügyvitel egyszerűsítéséhez

96 lésben rendszeresen való keresztülvitele. Nem tudom mikor, vagy egyáltalán valamikor megvalósul-e ez az óhajtás, de hogy arra már sürgős szükség van, az kétségtelen már azokból a rendeletekből is, melyek időnként a telekkönyvi hatóságok ügymenetének gyorsítása czéljából meg-megjelennek. Ezek a rendeletek bizonyítják legjobban, hogy az ország legnagyobb részében csak nagy erőmegfeszités rákényszeritésével tudnak a telekkönyvi irodák a munkahalmazzal megbirkózni. Azért hát,-ha mégis végre az illetékes helyen rászánnák magukat arra a kétségtelenül nagyon fontos és sürgős ujitásra, hogy az ügyvitelt egyszerűsítsék, én is megkísérlek néhány olyan adatot szolgáltatni, amely ebben a munkában talán felhasználható volna. Lényegtelen, nagyon is formai dolgok ezek, az igaz, de megvalósításuk igen nagy munkamegtakarításra vezetne. Végre is ha lehetett egy külön miniszteri rendeletet kibocsátani csak azért, hogy a vétivek válaszos levelezőlap alakúvá alakíttassanak át, miért ne lehetne ennél sokkal nagyobb hasznú változtatásokat egy másik rendelettel sürgősen életbe léptetni ? Az egyszerűsítés azon esetein kivül, melyeket Klein Béla telekkönyvezető ur emiitett czikkében felsorolt, én még ajánlhatnám a következőket: A telekkönyvi hatóságok iktatókönyvéhez készített eddigi betüsoros mutatókönyv, mely a jelenlegi ügyviteli szabályok szerint valamennyi érdekelt neve szerint vezetendő, csaknem teljesen mellőzhető volna azon ügyek beadványainak kivételével, amelyek semmiféle ingatlanra nem vonatkoznak s mint az úgynevezett vegyes ügyek kezeltetnek. Megengedem, hogy ezen állitásom azok előtt, akik iktatókönyvet mutató nélkül nem tudnak elképzelni, az első hallásra talán abszurdumnak tűnik fel, azért hát megkísérlem azt bebizonyítani. Ugyebár, a mutatókönyv egyedüli czélja az, hogy az iktatókönyvbe vezetett beadványok később bármikor gyorsan feltalálhatók legyenek. Nos hát a mutatókönyv nézetem szerint erre a czélra teljesen fölösleges. Mert ha egy tulajdonjog, zálogjog bekeblezési vagy törlési kérvényt, végrehajtási vagy más oly ügyet, amely valamely ingatlanra vonatkozik, évek múlva keresünk, nem sokkal hamarább ráakadunk-e, ha az illető birtok tjkönyvét keressük ki az illető község névmutatójából, mintha a kolosszális iktatókönyv rettenetes terjedelmű mutatójában keresgélünk ? Hisz a tjkönyvekben, amelyekhez úgyis vezetünk pontos névmutatót, megtaláljuk mind-