Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1908 / 4. szám - Adatok a telekkönyvi ügyvitel egyszerűsítéséhez

95 gyorsaság, vagy szorgalom tekintetében azt a mértéket, melyet tulajdonképen csak a legjobb kvalitású tisztviselőtől lehet megkövetelni, vagy a hivatalba váratlanul az előbb emiitett más körülmények egyike üt be : akkor már a gépezet szabálytalanul működik, nehezen fordulnak a kerekek, szorul, akadozik az egész alkotmány, s a hó végén előáll a rettegett negatív eredmény : a restanczia. Ilyenkor aztán természetesen fölülről csavarnak egyet a gépezet regulátorán s fokozottabb tevékenységre intik egyiket, másikat (rendesen azt, amelyikről fel lehet tételezni, hogy még egy ideig birja) vagy valamennyit, legvégül pedig fölemelik a hivatalos órát. Ez a módszer be is válik ott, ahol a baj csak időleges, rövid tartamú torlódásból ered, de olyan helyeken, ahol a munkaanyag állandóan nem áll arányban a személyzet munkaerejével, ilyen intézkedéseknek nem lehet meg a kivánt eredménye. Mert mit ér az, ha a terhes szekeret a megkorbácsolt lovak egy kétségbeesett erőmegfeszitéssel kirántják a kátyúból, de a legközelebbi gö.dörnél kimerülve ismét megállanak ! Nem lehet így messze eljutni. A személyzetet szaporítani pedig szintén képtelenség, hiszen úgyis sokan vagyunk. Mi hát a teendő ? Olyan egyszerű a felelet s szinte csudálatos, hogy nem próbálták még meg: a munkát kevesbíteni. Pedig beszéltek is, irtak is már eleget az egyszerűsítésről, mégis mindeddig nem ért rá senki, hogy ezzel a gondolattal komolyan foglalkozzék s megvalósítsa azt. Pedig a telekkönyvi irodákban sokat lehetne egyszerűsíteni s aki ezt keresztülvinné, talán eredményesebb munkát végezne, mint az, aki a dijnokok munkaminimumát megállapította, vagy aki a hivatalos órák fölemelésével dolgozik. Nagyon természetes, hogy a munka érdemi részét kevesbíteni nem lehet, mert ha valamely telekkönyvi hatóságnak évente mondjuk 4—5000 beadványa érkezik, annak évenként 4—5000 számot ellátni kell. De már az a mód, amellyel ezek a beadványok a beadástól a kiadásig és irattározásig kezeltetnek, sokkal egyszerűbb és sokkal kevesebb munkát igénylő lehetne, ha elhagynék mindazokat a formaságokat, melyek elhagyhatók s csak a régi bürokratikus rendszernek itt felejtett, tengődő maradványait képezik. Ebben a kérdésben már Klein Béla eperjesi telekkönyvvezető ur is irt egy czikket e folyóirat mult évi 7—8. számában „Egyszerűsítés" czim alatt, melyben már ő is megjelöl néhány pontot, ahol az egyszerűsítés keresztülvihető volna s azon óhajának ad kifejezést, hogy kívánatos volna az egyszerűsítésnek az egész ügykeze-