Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 5. szám - A telekkönyvi állapotok rendezése. [Hozzászólás Molnár Jákó: A telekkönyvi állapotok rendezéséhez című cikkéhez. Telekkönyv, 1907. 4. sz. 61-65. p.]

84 hanem csupán arról van szó, hogy az elhalt tlkvi tulajdonosnak a hitelbiztosítéki jelzálogjoggal biztositotott tartozását az örökösök saját váltóelfogadni anyaikkal törlesztgethessék : az igazolásnak ez a neme is tulszigoru és merőben szükségtelen. A pénzintézetek megelégedhetnek kevesebbel is anélkül, hogy követeléseiket veszélyeztetnék vagy koczkáztatnák. Ők az örökhagyó halála után azonnal igazolt örökösökül ismerhetik el annak törvényes örökösödésre hivatott leszármazott s ilyenek nem létében felmenő, illetve oldalági rokonait, ha ezek szabályszerű halálesetfelvétellel és a helyhatóság bizonyítványával igazolják azt, hogy a telekkönyvi tulajdonos után más leszármazó, illetve felmenő vagy oldalági rokon nem maradt és ha a helyhatóság egyszersmind azt is bizonyítja, hogy tudomása szerint a tlkvi tulajdonos végrendeletet nem hagyott hátra. De a helyhatóság ezt a bizonyítványt magára a halálesetfelvételi ívre is reávezetheti és ott hivatalos alakban aláírhatja, ami által fölöslegessé válik a külön bizonyítvány. A pénzintézetek, kivált vidéken, többnyire ismerik nemcsak adósaikat, hanem azok családi és életviszonyait is. Ha pedig nem ismernék : azokról gyorsan, könnyen és eléggé biztosan tájékozódhatnak. A pénzintézetek tehát nyugodtan elfogadhatják igazolásul a halálesetfelvételt a helyhatóság emiitett bizonyítványával. Nagyobb óvatosságot csupán csak az eset igényel, amikor az örökhagyó után az oldalági rokonok hivatvák a törvényes örökösödésre. Káplány Géza ny. kir. ítélőtáblai biró. II. Érdeklődéssel olvastam Káplány Géza ny. Ítélőtáblai biró ur közleményét, mert engem is többször gondolkodóba ejtett azon visszásság, hogy a hitelbiztosíték bekebelezését a jelzálog minden tulajdonváltozása alkalmával meg kell ismételni. Szerettein volna a telekkönyvi jog ezen hivatott művelőjének czikkében ezen probléma megoldását feltalálni, de kételyeim támadtak a javasolt megoldás helyessége iránt s alig merném valakinek tanácsolni, hogy azt bárcsak kisérletképpen is alkalmazza. A t. czikkiró ur felismeri annak lehetetlenségét, hogy hitelbiztosítéki okirat alapján oly jelzálog kebeleztessék be, mely a kiállító jogutóda által igénybe vett hitel biztosítására is szolgál. Ugy véli azonban, hogy ezen bekebelezésre nem alkalmas tárgyi kiterjesztése a jelzálognak, telekkönyvi feljegyzés utján eszközölhető volna s hogy ez semmiféle törvénybe nem ütközik.