Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 5. szám - A telekkönyvi állapotok rendezése. [Hozzászólás Molnár Jákó: A telekkönyvi állapotok rendezéséhez című cikkéhez. Telekkönyv, 1907. 4. sz. 61-65. p.]

85 Azt hiszem nem hatolnánk eléggé mélyére a kérdésnek, ha csak azt kutatnánk, hogy ütközik-e maga a feljegyzés törvénybe vagy rendeletbe, hanem azt kell bírálnunk, hogy alkalmas-e ezen feljegyzés azon jogkövetkezmények — azon dologi jogi hatály — megteremtésére, melyeket a t. czikkiró nr attól elvár. Mert nem elég, ha valamely bejegyzési kérvény kiállja a tlkvi biró kritikáját, a dolog fontosabb része az, hogy a sorrend vagy a követelés fennállása tekintetében döntő biró sanctionálni fogja-e az ekként szerzett jogot. Hogy a kérdést ezen oldaláról teljesen megvilágosítsuk, vissza kell térnünk azon okokra, melyek gátolják, hogy a jelzálogi hitelbiztosíték a névszerint meg nem jelölt adós tartozására kiterjesztessék. A t. czikkiró ennek akadályát csak annak analógiájában látja, hogy az ingatlanra tulajdonjogot csakis név szerint szabatosan megjelölt egyes vagy jogi személy javára lehet bekebelezni. Én azonban egy további akadályt látok a telekkönyi rendeletnek közvetlenül a zálogjogra vonatkozó 64. §-ában, mely szerint „oly követelések vagy terhek, melyeknek természete vagy tárgya határozottan elő nem adatik, sem be nem kebeleztethetnek, sem pedig elő nem jegyeztethetnek." A hitelbiztosíték oly jogviszony biztosítására szolgál, melynél a tartozási alap szükségképen folytonos változásnak van alávetve s a biztosíték mégis mindezen változott alapú és terjedelmű tartozási viszonyokat a bekebelezett értékhatárig fedi. Ezt a hivatkozott 64. §. rendelkezésével csak azért lehet megegyeztetni, mert a 65. §. speciális rendelkezése folytán a követelés természetét vagy tárgyát kellően megjelöltnek kell tekintenünk az által, hogy a biztosítéki okirat megjelöli, hogy a hitelező biztosított követelése kivel és mily természetű elszámolási viszonyból fog előállani. A biztosítéki okirat egymaga semmiféle tartozási alapot nem képezvén, közte és a tartozási alapot képező jövőbeni ügylet között egyedüli reális kapcsot az adós személye képez s ezért kell ezen személyt határozottan — tehát név szerint — megjelölni, amivel elég van téve a 64. §-nak, de e nélkül éppen semmiből sem volna megállapítható, hogy a zálogjog minő követelés biztosítására szolgál. Nagyon meglepne, ha oly dologi jogot, melynek bekebelezés utján való megszerzését a telekkönyvi rendelet határozottan tiltja, meg lehetne szerezni feljegyzés utján, nézetem szerint azonban ezt maga a telekkönyvi rendelet kizárja. Oly feljegyzés, hogy „a hitelbiztosítéki jelzálog N. N. elhalá-