Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 4. szám - A közbirtokosság személyisége

71 nostársak egyező akarata, illetőleg enuek hiányában birói határozat kívántatik. Ám a fentebb már emiitett 20,326 890. sz. igazs. rendelet 7—9. §-ai szerint a felosztás elrendeltetik, ha egyező akarat hiányában az „érdekeltek" többsége a felosztás mellett szavaz. Tehát nemcsak a „többség" elegendő, hanem még csak telekvi tulajdonosokkal sem kell vesződni, mert „érdekeltek" alatt a rendelet 8. §-ának 1. bekezdése szerint nem az egyes osztatlan illetőségek tlkvi tulajdonosai, hanem a „jelenlegi tényleges birtokosok" értendők. Ismételten kimondották bíróságaink, hogy a volt úrbéresek közönségét bíróság előtt a községi biró képviseli (pl. a debreczeni tábla 2. sz. t. ii. határozata). Ha már most a használati jog (értve ez alatt itt természetesen nemcsak a ius utendi fruendit, hanem a ius possidendit és disponendit is) tekintetében a tulajdonközösség szabályai félretétetnek ; ha továbbá azok a közbirtokossági javak felosztásánál és a képviseletnél is figyelmen kivül hagyatnak : mi marad épségben a társtulajdonosi jogkörből ? Egyedül és kizárólag az elidegenítési és terhelési jog. Mint fentebb kimutattam, az elidegenítés és terhelés, a tulajdonközösség szabályainak alkalmazásával, a gyakorlatban majdnem kivihetetlen. Ha tehát a kodifíkáczió a tulajdonközösség konstrukcziójához ragaszkodik, ezzel mást nem akarhat, mint az elidegenítést és terhelést a lehetetlenséggel határos módon megnehezíteni. De hát mi szükség van arra, hogy ez így indirect uton történjék ? ! Nem sokkal korrektebb, czélszerübb s a közfelfogással is összhangzatosabb volna a közbirtokosságnak minden tekintetben jogi személlyé nyilvánítása mellett ezt directe: korlátozás, megszorítás utján vinni keresztül, mikor — mint emlitém — az Indokolás esetleges elméleti akadályokkal törődni nem látszik?! Mi sem állja tehát útját annak, hogy a jogi személlyé nyilvánított közbirtokosság cselekvőképessége, a szükségesnek talált mérvben, az^ elidegenítés és terhelés tekintetében korlátoztassék. Hogy azután minő szabályozással kellene áttérni a tulajdonközösség álláspontjáról a testületté alakítás, a personifikáczió álláspontjára, — oly másodrendű kérdés, mellyel egyelőre legalább — nem is kívánok foglalkozni.