Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 4. szám - A közbirtokosság személyisége

66 R közbirtokosság személyisége. Irta: Rojcsek Sándor betétszerkesztö kir. albiró. A magyar polgári törvénykönyv tervezete a közbirtokosságot (értve ez alatt nemcsak a tulajdonképeni, t. i. a nemes közbirtokosságot, hanem a volt úrbéresek közönségét is) jogi személynek nem tekinti s csak annyit enged meg, hogy ha az ilyen közönség bizonyos (gazdasági) vállalat vagy feladat (pl. erdőőri személyzet képzése, tartása, munkások biztositása) megvalósítására egyesül, ily egyesülésből kifolyólag, „de csakis ebben a vonatkozásban" személy minőségét öltheti magára. Általánosságban azonban a tervezet az említett közönségeket az egyszerű tulajdonközösségtől meg nem különbözteti s rájuk, „a lényeget tekintve", a tulajdonközösség szabályait tartja alkalmazandóknak. Indokolja pedig ezt a tervezet azzal, hogy nincs gyakorlati szükség arra, hogy a közbirtokosság testületté (jogi személylyé) alakuljon, az egyéni tulajdoni részek megszüntetésével és ingó részvények behozatalával. (Indokolás I. köt. 151. és köv. 1.) Ebből az indokolásból tehát azt kell következtetni, hogy a tervezet elvi akadályokat vagy egyáltalán nem lát. vagy ilyeneket tekintetbe nem venne, ha „gyakorlati szükség'' követelné azt, hogy a közbirtokosság minden tekintetben jogi személynek tekintessék. Nem szükséges tehát azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy bir-e a közbirtokosság azokkal a sajátságokkal, melyek elengedhetetlen alkatrészei a jogi személy fogalmának s nincsenek-e másrészt oly sajátosságai, melyek e fogalommal össze nem egyeztethetők? Elég, ha a gyakorlati szükség követelményeit vesszük idevonatkozóan vizsgálat alá. Ezt cselekedvén pedig, más eredményre jutunk, mint a tervezet. Bátor leszek egy pár példában a jogélet néhány jelenségére rámutatni, annak illustrálása végett, hogy nagyon is jelentős gyakorlati okok szólnak amellett, hogy a szóban forgó közönségeket a tulajdonközösség merev és nehézkes szabályaitól megszabadítsuk s őket a jogi forgalom számára mozgékonyabbakká tegyük. A község népességének szaporodása azt eredményezi, hogy az állandó lakosság a már létező lakrészekben nem fér el. A keletkező családok szívesen vennének házat vagy háztelket, de vajmi ritkán juthatnak hozzá. Mit tegyenek tehát? A legelőterület rendszerint határos a község belterületével. Mi természetesebb, minthogy