Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 4. szám - A telekkönyvi állapotok rendezéséhez. [Hozzászólás Fényes Vincze: A telekkönyvi állapotok rendezése című cikkéhez. Telekkönyv, 1907. 1. sz. 17-21. p.]

65 De vegyen tisztelt collega ur még egyebet is fontolóra. A betétszerkesztésnél a már itt felsorolt és az egész munkálatokat lényében hátráltató akadályain kivül még más galibák is vannak. így, hogy többet ne említsek, ott van a törvényhozásnak kíméletes elj árasa a királyi közjegyzőkkel szemben, akkor, amikor a három éven belüli hagyatékot a betétszerkesztés nem rendezheti. Mi ennek a következménye "? Hogy a legtöbb esetben a tényleges birtokos nem juthat tulajdonjogához, annál kevésbbé a tényleg megosztott birtokához. Miért *? Mert a hagyaték tárgyalás alkalmával az örökös elhallgatja azt a ténykörülményt, hogy jogelőde X. Y.-nak eladta a birtokot s igy magára mint örökösre átíratja. Igaz ugyan, hogy a kir. közjegyző köteles a tényleges birtoklást kipuhatolni, de itt is csak a hallgató félre támaszkodhalik, az örökösök pedig szívesen fogadják e fogyatékos eljárást. Xem vette a törvényhozás szabályalkotásának keretébe az elévülést. Ha eltekintünk az osztrák törvénykönyv szerinti telekkönyvi elbirtoklástól, hanem anyagi magánjogunkból indulunk ki, ugy miért nem évülhetne el s igy a bizottság- által, mért nem volna teltétlenül rendezhető harminczkét év ótai tényleges birtoklás a tényleges birtokosra nézve. Nagyon illusorius, sokszor a betétszerkesztés munkálata és fáradozása azon ténykörülménnyel szemben, hogy annyi hivatallal van összefüggésben, hogy minduntalan vigyázni kell, nem végez-e hasztalan dolgot. Példával szolgálhatok. A közös birtokosok megosztották birtokukat, pontosan meg is tudják jelölni a térképen a megosztást, a bizottság a felek akarata és a tényleges állapot szerint meg is osztja, de a felmérési felügyelőség kiküldöttje a megosztást nem viszi keresztül, mert nem találja — a mesgyét. Ha annyi factortól függ a telekkönyvi rendezés és ha annyi factornak, nemcsak más, hanem ellentétes utasítása van, ha hozzávesszük azt, hogy a betétszerkesztés nem önálló hivatal, hogy a biró keze nemcsak a jurisdictio tekintetében, de még a vele működő személyzet irányában való disciplina tekintetében is meg van kötve, ha végül figyelembe vesszük, hogy a betétszerkesztés körül annyi a parancsoló és a beavatkozó, ugy bizonyára a tisztelt collega ur ama meggyőződésre jut, hogy ügyes jockeynak kell lenni, ki a betétszerkesztési nomád élet és fáradság mellett annyi akadályokon kénytelen átugrani és czélhoz érni.