Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 4. szám - A telekkönyvi állapotok rendezéséhez. [Hozzászólás Fényes Vincze: A telekkönyvi állapotok rendezése című cikkéhez. Telekkönyv, 1907. 1. sz. 17-21. p.]

64 .i kül, látott-o már a természetbúvár madarat szárnyak nélkül, látott-e már a jogi világ bírót jurisdíctió nélkül?! Ily szárnyaszegett csodabogár a betétszerkesztő biró a perenkiviiliség szük mezején. A helyszíni bizottsági tárgyaláson a felek akaratától függ a birtokrendezés. (Pardon, tévesen mondom a felek, hanem egy fél akaratától — aki fél — mert éppen a mit egyik jogosan akar, ezt a másik, a tkvi tulajdonos, ki sohasem avagy már nem jogszerű birtokos, de még birlaló sem, jogtalanul, rosszhiszemmel nem akarja.) Ha egy tárgyalóbiró a tényt legszélesebb körre terjedő bizonyító okiratokkal, hiteles tanukkal maga előtt bizonyítva látja és ha tapasztalnia kell, mily módon tagadja meg valaki — nem néha. hanem napi rendszerűén — a másik jogát, ha a bírói igazságérzet szunnyadó helyzetéből feltámad és segélyére szeretne sietni az igazságos félnek, de szivének, lelkének és szájának el kell némulni, mert ítéletet nem szabad kimondani, hanem betanítani, miként kezdjen bele egy hosszú birtokperbe, mely mindenesetre annyi költségébe kerül győztesség esetében is, mint amennyit a birtok megér : avagy, mert az igazság győzelmének oly fárasztó az utja, a per kikerülése czéljából a zavart utódról-utódra átplántálja, akkor t. collega ur el kell ismernie a betétszerkesztő bírák ama lélek és testölő munkásságának eredményét, amellyel a birtokviszonyokat igyekszenek rendbehozni és némikép szük hatáskörükben rendbe is hozzák. Ha a betétszerkesztő biró azon anyaghalmaz és közvetlenség mellett Ítélethozatalra volna jogosítva, ugy bizonyára a birtokperek kilenczven százaléka megszűnne és föl volna mentve a birtokbiróság ama fáradságtól, hogy kerülő utoii szerezze be mindazon bizonyítékokat, amik a betétszerkesztő bírónak a tárgyaláson rendelkezésére állanak. A modus vivendi a fellebbvitelnek sem okozna fejtörést, mert az ítélettel meg nem elégedő fél ezt azon bíróságnál nyújthatná be. amelynek területén a betétszerkesztő biró működnék és igy jutna további elbírálás czéljából a felsőbb bírósághoz. De ha a betétszerkesztő biró ettől a jogtól elüttetik, ha látja azt. hogy a fél elismeri, hogy apja eladta a birtokot, hogy ezek daczára, tehát tudva bocsátotta a hagyaték alá és jutott ez mint örökösre, az ő nevére s mégsem engedi át a jogos tényleges birtokosnak : ha tudja azt, hogy akár a sommás, akár a rendes eljájásban a makacs perlekedés birsággal jár. holott itt a betétszerkesztő biró még igazságot sem szolgál tathát, ugy tisztelt collega ur keresse a hibát a törvényhozásban és nem a betétszerkesztő bíróban.