Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 4. szám - A telekkönyvi állapotok rendezéséhez. [Hozzászólás Fényes Vincze: A telekkönyvi állapotok rendezése című cikkéhez. Telekkönyv, 1907. 1. sz. 17-21. p.]

63 góből nemes szándékkal akarja kivezetni, ne nézzen se jobbra, se balra, haladjon a kiinduló ponttól odáig egyenesen, amig az ut egész végét eléri, vagyis ne csináljunk fél munkát. A mostani reactiós levegőben nézetemmel tán retrográd irányt tüntetek fel, ha tételként felállítom, hogy a betétszerkesztésnél rendezhető birtokviszonyok rendezését a törvényhozás helytelenül, a nép közönyének figyelembe nem vételével ráhagyta annak szabad akaratára. A birtokviszonyok rendezését eredménnyel máskép nem képzelhetem, mint a kényszerrendezéssel. Meg nem bocsátható hibának tekintem a törvényhozásnak az egyéni szabad akarat respectálatából kiinduló elvét. A salus rei publicae magasabb, általánosabb szempontjából érhető el eredmény s ha az egyén akaratára kényszer gyakoroltatik saját előnyére, ugy ez előnyére válik az egyetemességnek, aminek mindenki alávetni tartozik magát. Ha a liberalismus elvével a kisajátítást összetudjuk egyeztetni, ha a liberalismus elvével sok oly intézkedést tudunk összhangba hozni, mi nemcsak az egyén szabad akaratára korlátot vet, hanem tán anyagi kárral is jár, de a közérdek üdvössége ezt követeli, ugy bizonyára a betétszerkesztésnél a birtokviszonyok kényszerrel való rendezése oly kivezető ut lett volna a birtokperekből, mely senkinek sem árt, hanem mindenkinek hasznára vált volna. Ha valakinek alkalma volt a helyszíni bizottsági tárgyalásnak szem- és fültanuja lenni, meggyőződhetett ez állitásom valódiságáról és ha a törvényhozás e tekintetben hibát követett el, ugy még nagyobb hiba abban benn maradni s nem a czélt véve figyelembe, ezen változtatni. „Errare humánum est, sed in errore perseverare vitiosum est" tartja a latin közmondás. A második — és tán még nagyobb — hiba a betétszerkesztés szervezetében rejlik. A jelen czikk keretén kivül esik, hogy rámutassak számos hiányra, mik a bizottsági eljárás alatt nap-nap után mutatkoznak. Itt csak a legkirívóbb, mondhatni az egész intézményt hiányossá tevő, azon igazán meg nem érthető álláspontot jelzem, melyben a betétszerkesztő biró joghatóság nélkül leledzik. Itt ismét rátérek az állam azon intentiójára, hogy a birtokviszonyok rendezésével a birtokperek keletkezését csirájában akarja elfojtani. Látott-e már a világ a háborúba induló katonát fegyver nél-