Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 4. szám - A telekkönyvi állapotok rendezéséhez. [Hozzászólás Fényes Vincze: A telekkönyvi állapotok rendezése című cikkéhez. Telekkönyv, 1907. 1. sz. 17-21. p.]

6^ egyrészről a törvényhozás, másrészről a telekkönyvi ügyekkel foglalkozók fogyatékossága ellen irányul. Mint standbeli ember ez utóbbi panaszra már azért sem reflektálok, mert ki saját családját becsmérli, azon áldás nincs, de azért sem, mert minden foglalkozásnál vannak tehetséges és kevésbbé tehetséges egyének, vannak tudományt fitogtatok, stréberek, mint egyik és lanyha gondolkozású restek, mint a másik végletig. A fődolog itt csak az lehet és legyen, hogy jóakarattal, szorgalommal, igyekvéssel a kellő hivatalos disciplina határában törekedjék mindenki hivatása betöltésére és maradjon a maga hatáskörében, de itt a pontosság és a lelkiismeret vezesse, vagyis más szavakkal tartózkodjék mindenki a tudományos szakképzettség czégérével iizött tulkapásoktól. A betétszerkesztő személyzettől, mint a törvény végrehajtásának kezelőitől t. collega ur a jó minősítést megtagadja és csak kivétel számba ismeri, el ezt. Pardon ! Az én szerény nézetem más. én szabályként állítom fel a jó minősítést és csak kivételképpen a silányat. Ha számtalan panasz merül fel a betétszerkesztő személyzet körül, ugy máshol keresendő a bibi, mit azonban e helyütt fejtegetni nincsen szándékomban, annál kevésbbé, mert már erről számtalanszor értekeztem. Ami már most a t. collega urnák a törvényhozás elleni panaszát illeti, teljesen egyetértek vele. Codiücatoraink elég képzettséggel, elég gyakorlati értelmiséggel indulnak neki a codificatiónak s elég ügyesen viszonyítják a jogszabályokat az élethez, tehát a forgalmi szükséglethez. Csak egy a nagy hiba, amit a törvényhozás vétkéül fel lehet róni, t. i. oly orvos az, ki nem radikálisan gyógyít, hanem a mindenkor kitörő sebet gyógyítja ahelyett, hogy a seb ujabb kifakadásának elejét venné. Sok évvel ezelőtt a betétszerkesztés hiányait tártam fel a szaklapokban. Szerény nézeteim azonban a papíron néma betűk maradtak. A törvényhozásnak most is, mint husz évvel ezelőtt gondja volt és van a birtokviszonyok rendezése fölött, hisz minden államnak biztos létalapja a kedvező közgazdasági viszonyok. A tényleges állapotnak jogivá tétele tehát képezte és képezi az állam sürgős feladatát. A tényleges birtokviszonyok rendezése csüngött és csüng most is az állam szivén, de csak a fél utat járja meg, pedig a vándor ha megkezdi útját, nem áll meg az ut közepén. Ha a törvényhozás az állam polgárait a birtokperek tömkele-