Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 3. szám - A méterrendszer és a telekkönyv

59 utasítás 69—75. §-ai szerint) vizsgálni, hogy a birtokos valóban birtokos s nom csupán birlaló-e (haszonélvező, használó, gyám. gondnok, zárgondnok, gazdasági alkalmazott stb.) Jogi kérdések tárgyalásának, jogi (tulajdoni vagy más dologjogi) igények eldöntésének a póthelyszineléskor helye nincs. Ezek érvényesítésére nézve a kibocsátandó hirdetmény tartalma irányadó. Legkevésbbé sem kell tehát a jogváltozásokat a helyszinelési tulajdonostól kezdve kinyomozni s levezetni. Amint az imént hangsúlyoztuk, a póthelyszinelési rendelet a helyszinelési rendeletek kiegészítését és módosítását foglalja magában. Nincs tehát kodifikácionális jellege. Ezt fejezi ki a rendelet 30. §-a, midőn azt mondja : „A póthelyszinelési eljárás során, valamint annak következtében felmerülő azokra a kérdésekre, amelyek a jelen rendeletben szabályozva nincsenek, a helyszinelési és egyéb szabni vak nyernek megfelelő alkalmazást." Hogy tehát melyek ezen „kérdések és szabályok" egyenkint, azt igen bajos volna hamarjában kimerítően felsorolni. Annak megállapítására vonatkozólag például, hogy ki tekintendő birtokosnak, szintén nincs szabály a rendeletben. Ezt a szabályt a helyszinelési rendeletekben kell keresni. Már pl. a hirdetmény közzétételét a rendelet 26. §-a és az ebben hivatkozott 1'2. §. „szabályozzák". Tehát csakis ezeket kell alkalmazni és csakis oda kell hirdetményt küldeni, ahova ezen §-ok rendelik. lí. (iy. urnák. Az 1853. ápril 18-iki helyszinelési rendelet 14. §-a szerint : „Minden fekvő javak, az általános polgári törvénykönyv 287. §-ában emiitett közjószág és álladalmi vagyon kivételével, a telekkönyvbe bejegyzendők." Az osztr. polg. törvénykönyv idézett 287. §-a igy hangzik : „Azon dolgok, melyeknek sajáttá tétele az álladalom minden tagjának meg vau engedve, szabadon álló dolgoknak neveztetnek. Azok, melyek nekik csak használatra engedtetnek, úgymint: országutak, folyamok és folyók, tengeri kikötök és tengerpartok, köz- vagy nyilvános javaknak neveztetnek. Ami az . álladalmi szükségek fedezésére van rendelve, úgymint: a pénzverés vagy posta joga és más fejedelmi haszonvételek, kincstári javak, bányák és sóaknák, adók és vámok, az álladalom vagyonának hivatik." A betétszerk. Utasítás 20. §-a szerint: a köz- és nyilvános javak: közutak, utczák, közterek stb., úgyszintén a hatósági rendelkezés alatt álló vizek (1885 : XXIII. t.-cz. 18. §.), valamint telekkönyvczésnek általában nem, ugy a betétszerkesztéskor felvételnek sem képezik tárgyát." A tételes szabályok szerint tehát az u. n. közjavak és nyilvános javak nem tárgyai a telekkönyvi felvételnek. Ezeket telekkönyvezni nem kell s nem is szabad. A dolog azonban tulaj donképen ugy áll, hogy valamely fekvöség nem azért nem tárgya a telekkönyvezésnek, mert köz- vagy nyilvános jószág, hanem azért, mert forgülmon kívüli dolog. Vannak ugyanis közjavak, melyek telekkönyvezés tárgyai. Ilyen pl. a községháza. Vannak viszont magánjavak, melyek nem tárgyai a telekkönyvezésnek. PL a dülöutak a volt úrbéresek közös tulajdonai s még sem telekkönyvezendök. Azt kell tehát vizsgálni, hogy a kérdéses telek forgalmon kivüli-e ? Forgalmon kívüliek azok a dolgok, melyek a magánjogi forgalomban ueni szeiepelhetnek.