Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 2. szám - A magas kincstár követelései

26 állapotát igazolja, kiváltja á hiteles telekkönyvi másolatot, melyben megint ott van a régi kincstári követelés bekeblezése. A takarékpénztár tehát visszadobja az ügyét s azt mondja a kölcsönkérőnek, hogy töröltesse előbb azt a terhet, majd akkor szóba áll vele. Avagy megszavazza a kölcsönt, de visszatartja a bekeblezett követelésnek megfelelő összeget. No most aztán, a közterhek viselésében izzadó polgártárs, megkezdődhetik a te járkálásod azért, mert a magas kincstár hanyag az ő kötelességeinek teljesítésében, holott ő igen radikális eszközökkel gondoskodik arról, hogy te vele szemben valahogy semmiféle hanyagságot el ne kövess, mely szent érdekeit sérti. A venni szándékozó, avagy kölcsönre szoruló polgártársunk tehát elmegy az adóhivatalhoz. Ott előtte már sok ember vár. Hosszú idő után azonban mégis kérheti, hogy legyenek szívesek az ő rég kifizetett tartozását törölni. Itt azután a munkával és nagy felelősséggel agyonterhelt tisztviselő nyugodtságához, vagy idegességéhez mért modorban, megmondják neki, hogy az adóhivatal nem olvashatja ki a levegőből, vájjon a követelés milyen telekkönyvben és milyen szám alatt van bekeblezve. Hozzon tehát számokat. A polgártárs tehát visszaballag a telekkönyvbe. Itt ismét vár, mig rákerül a sor. Azután előterjeszti a kérelmét. — Hja barátom, mi nem érünk rá, hogy magának, meg a többi száz, meg száz embernek számokat Írogassunk föl. Ez nekünk nem kötelességünk. Különben is felsőbb helyen megtiltották, hogy a feleknek a telekkönyvet kijegyezgessük s ezzel hiába töltsük az időt. Punktum. Meglévén a punktum, a polgártárs kivonul s igen mélyen tűnődik azon, mi a menydörgős menykőt csináljon, hogy a magas kincstár követelése törölhető legyen ? Visszamegy az adóhivatalba, megmondja, hogy számot nem kapott. Itt pedig újra megmondják neki, hogy ők nem szagolhatják meg, hogy a 40000 telekkönyv közül melyikben van az a követelés? Ekkor már annak a szegény parasztnak a lelkében kezd felkelni a gyűlölet a hivatalnok, az „ur" iránt. Újra visszamegy a a telekkönyvi hivatalba, hogy hát csináljanak mégis valamit az ügyében. — Hjah kedves atyámfia, csakhogy az óra most már tizenegy, vagy tizenkét órát mutat, amikor már nincs „értesitésadás." Jöjjön máskor!