Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 2. szám - A magas kincstár követelései

27 A szegény paraszt hazamegy 2—9 órafolyást gyalog. Tett tehát már 4—18 órát a magas kincstár követelése miatt. Bejön újra 2—9 óráig gyalog, a legnagyobb munkaidőben is. Törleszti a váltóját, elmegy ismét a telekkönyvi hivatalba, ahol végre vagy megszánják s a felsőbbség tilalma ellenére is kijegyzik neki a telekkönyvet, vagy azt mondják, hozzon 2 koronás bélyeget, akkor majd kiadják a telekkönyvi kivonatot. Most azután igen nagy szerencse, ha csak egy telekkönyvben s ebben egy kincstári tartozása van a polgártársnak s az urak egy telekkönyv helyett nem ötöt nyitottak neki, tehát nem 10 koronát, hanem csak kettőt kell bélyegre fizetni. No jó ! Megvan végre a szám. Sietünk le vele az adóhivatalba. Itt azonban valami rovancsolás, zárlat, nagy befizetések, sok szeszfőzésre engedélyt váltó van. Most csakugyan nem érnek rá ilyen csekélységgel vesződni. Jöjjünk máskor! A falusi ember ismét gyalogol a nagy munkaidőben 4—18 órát, miközben gyűlöletének lángja magasan lobog, elkeseredetten gondol az urakra s a felől töpreng vájjon azokat, akik földtelenségiik, keresethiány miatt, Amerikában vannak, szekiroz-e az állam ilyen rettenetesen s éppen a közterhek viseléséből folyó kötelezeítségteljesitéssel kapcsolatban ? Ismét be kell neki jönni tehát, ujabbi 4—18 órai gyalogolással. Most azután tessék elképzelni azt az esetet, mikor a szegény magyarnak az egyik városban levő telekkönyvi hivatalból a másik városban levő adóhivatalba kell vándorolni kétszer, háromszor. Végre tehát — hála legyen a mindenséget bölcsen kormányzó mindenhatónak — az adóhivatal asztalán fekszenek az adatok. A töröltető kérvény néhány nap múlva be is megy a telekkönyvhöz, néhány nap múlva itt el is intézik, leírják, kiadják a jegyzőnek kézbesítés végett, a hova a kisbíró hetenkint bejön. Summasummárum a paraszt három hét után mégis megtudja, hogy a magas kincstár követelését végre-valahára az urak törölni méltóztattak. A vevőtől tehát kérheti az ingatlan vételárát, a pénzintézetből pedig a részére megszavazott kölcsönt. Igen ám, de a pénzintézetben is csupa lelkiismeretes és pedáns urak ülnek. Visszaküldik tehát a telekkönyvi másolatokat, hogy a magas kincstár követeléseit törlő tételeket is vezettesse rájuk a telekkönyvi hivatalban, mert hát hitelesen kell igazolni, hogy a pénzintézet követelése első helyen áll.