Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 7-8. szám - Az egyetemleges zálogjog törléséhez

165 ily birtokviszony telekkönyvileg fel is vétetett, ez a felvétel jogszerűen nem a telekkönyvi rendtartáson, hanem a telekkönyvek elkészítése, illetőleg a helyszínelés tárgyában 1853. évi szeptember hó 16-án kiadott min. rendelet 56. §-án alapulhat, mely a később az 1870. évi 106. sz. kiadott m. ig. min. rendelet 5. §-ával azonos rendelkezést tartalmaz és amelynek czélja az volt, hogy az 1848 előtti időből fentartott jog és birtokviszony is telekkönyileg felvéve legyen. (Kir. Kúria 1906. okt. 9. 1906. I. G. 267. Jog. 1906: 46.) 108. Az A. C. III. R. XXIX. cz. értelmében az osztatlan állapotban levő közös ingatlanok az illető községben fekvő régi belső telkek tartozékai és azoknak használata a régi belső telkek arányában ezeknek tulajdonosait illeti meg. Hasonlóan intézkedik az 1846 7. évi erdélyi XV. t.-cz. 5. §-ának 2. b) pontja is és a jogosultság szempontjából nem tartalmaz eltérő rendelkezést az 1871. évi LV. t.-cz. sem. Ugyanis : ennek a t.-czikknek 3. §-a a közösökből való részesülésre az illető községnek ama lakosait mondja ki jogosultaknak, a kik a közösöket kizáró joggal békésen használták, már pedig az idézett régi törvények fenthivatkozott rendelkezései alapján a közös ingatlanokat kizáró joggal egyedid az illető községben levő régi belső telkeknek tulajdonosai használhatták. Nincs ellentétben a jogosultságra nézve az 1871 : LV. t.-cz. 3. §-ának kifejtett értelmével ugyané t.-czikk 4. §-ának az az intézkedése, mely szerint „mindegyiknek illetménye az egyesek által birt külső és belső birtokok területe arányában állapítandó meg". Mert e két törvényszakasz egybevetéséből nyilvánvaló, hogy a 4. §-ban előforduló „mindegyik" alatt közelebbi megjelölés nélkül, nem lehet mást érteni, mint az előző 3. §. szerinti, vagyis a régi törvény szerinti jogosultakat, tehát a községben levő régi belső telkek tulajdonosait ; mert továbbá annak, hogy a 4. §. belsőség mellett a külsőséget is aránykulcsul állapítja meg, helyes értelme a már felhozottak következtében csakis az lehet, hogy még azok, akiknek az illető községben csupán régi belsőségeik vannak, ezen az alapon feltétlen jogosultsággal birnak a közösökből való részesedéshez, addig ehhez a részesedéshez a külsőségek birtokosainak egyedül abban az esetben van jogosultságuk, ha külsőségeik az illető községben fekvő valamely régi belső telekhez tartoznak s az a régi belső telek is az ő tulajdonuk, avagy ha nem az övék, kimutatják azt, hogy a közösökből az illető régi belső telek után eső területet illetőleg az arra vonatkozó sészesedési jogot megszerezték a régi belső telek tulajdonosától. Tekintve már most, hogy nem vitás az, hogy a más községekben lakó u. n. külbirtokosoknak Csikszentmihály községben régi belső telkeik nincsenek és ők nem bizonyították azt, hogy akár a külsőségek megszerzésekor, akár utóbb az illető régi belső teleknek tartozékát tevő valamely közös birtokrészt s illetőleg az arra vonatkozó részesedési jogot is megszerezték, az a körülmény pedig, hogy külsőségeik valamikor a régi belső telkek kiegészítő részeiként azokhoz tartoztak, a közösökben való részesedési jogosultságukat nem állapítja meg, mert a kifejtettek szerint a közös birtok kizárólag csak a Csikszentmihály községben fekvő régi belső telkeknek s nem egyszersmind az azokhoz tartozó vagy tartozott külsőségeknek is tartozékai; tekintve továbbá, hogy az sem vitás, hogy a külbirtokosok az arányosítás tárgyaiul szolgáló közösöket sohasem használták s azok hasznaiban sem részesültek : nyilvánvaló, hogy külső-