Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 7-8. szám

147 lapi közzétételénél a kikiáltási ár minden telekkönyvi jószágtest után külön-külön veendő számitásba. Ha például három telekkönyvi jószágtest kerül árverés alá egy ugyanazon árverési hirdetményben s a kikiáltási ár egyenként 250 korona, vagy 1500 korona, összesen tehát a háromnak 750 korona, vagy 4500 korona a kikiáltási ára, akkor az árverési hirdetmény kivonata nem teendő közzé a helyi vagy a magasabb értéknek megfelelően a hivatalos lapban, mert az egyes telekkönyvi jószágtestek kikiáltási ára a 600, illetve 4000 koronát meg nem haladván, a végrehajtási törvény 152. §-ának 2-ik bekezdésében foglalt szabály nem alkalmazható. A kir. Ítélőtábla álláspontja szerint ez a szabály csak akkor nyerhet alkalmazást, ha az egyes telekkönyvi jószágtestek kikiáltási ára haladja meg a 600, vagy 4000 koronát, A kérdéses határozat ekképen szól: A kir. ítélőtábla a kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság végzését megváltoztatja s az ügygondnok előterjesztését elutasítja, az 1906. évi szept. hó 23-ik napján foganatosított árverést hatályában fenntartja, egyszersmind előterjesztéssel élőt arra kötelezi, hogy végrehajtatónak a felfolyamodás költségével együtt összesen 32 korona 60 fillérben megállapított költséget 15 nap alatt s végrehajtás terhével fizessen meg. — Indokok: Az árverés alávont ingatlanok egyenként nem csak külön telekkönyvi jószágtestet képeznek, hanem külön telekkönyvekbe vannak felvéve, az 1881 : LX. t.-cz. 155. §-ának abból a rendelkezéséből pedig, hogy az ingatlanok, amennyiben a törvény szerint egy telekkönyvi jószágtestet képeznek, együttesen bocsátandók árverés alá, nyilvánvaló, hogy a kikiáltási ár minden egyes telekkönyvi jószágtestre nézve külön állapítandó meg. Minthogy pedig a telekkönyvi hatóság minden egyes telekkönyvi jószágtestre illetően az árverési feltételekben a kikiáltási árt külön állapította meg s minden egyes ingatlan külön bocsáttatott árverés alá; minthogy továbbá az egyes ingatlanoknak a kikiáltási ára a 300 frtot, vagyis a 600 koronát meg nem haladja, ennélfogva az idézett törvény 152. §-ának harmadik bekezdésében foglalt az az eset, amely szerint az árverési hirdetmény kivonata valamelyik helyi lapban közhírré teendő, fenn nem forog. Érdekes a fenti határozat, mert számtalan telekkönyvi hatóságnál a gyakorlat épen ellenkező, amennyiben az összmérték jön számitásba és ehhez képest lesz intézkedés téve a hírlapi közzététel iránt. Erről a gyakorlatról a hivatalos lap majdnem mindegyik számában meggyőződhetünk. Az elárverezendő ingatlanok összes kikiáltási árának számitásba vétele mellett foglalt állást a végrehajtási törvény egyik kiváló magyarázója dr. Imling K., aki a „Végrehajtási törvény magyarázata" czimű művének 324-ik lapján azt mondja: „a 600 és 4000 koronás összeg alatt, mely a hirdetmény közzétételének