Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 1. szám

9 és annak alapján egészen más, talán sokkal későbbi rangsorban a hitelt nyújtó egyén vagy pénzintézet javára uj hitelbiztosítéki jelzálogjogot bekebeleztetnie. Mily nagy előnnyel, idő- és költségmegtakarítással járna tehát az, ha a már bekebelezett s talán éppen az első vagy második rangsorban levő hitelbiztosítéki jelzálogjogot — amely máskülönben követelés hiánya miatt elenyésznék — az uj tlkvi tulajdonos javára is fentartani lehetne. A hatalmasan és nagy arányokban fejlődő hitel- és forgalmi életnek ez a követelése a mai tlkvi rendszer kapuját erősen döngeti és mielőbbi bebocsáttatást kér. A hitel- és forgalmi élet ugy gondolkozik, hogy a korábbi telekkönyvi tulajdonos által engedélyezett hitelbiztosítéki jelzálogjog már ott van a telekkönyvben ; ezt tudja, látja mindenki; a későbbi jelzálogos hitelezőkre az nem lehet sérelmes, hogy annak alapján az ott kitüntetett hitelbiztositéki tőke erejéig nem a régi, hanem az uj telekkönyvi tulajdonos élvez hitelt, mert hiszen minden későbbi nyilvánkönyvi szerző és hitelező tűrni tartozik azt, hogy az előzően bekebelezett hitelbiztositéki jelzálogjog alapján az az által biztosított hitelbiztositéki tőke erejéig követelés kiélégittessék, ezekre nézve tehát merőben közömbös az. hogy ez a követelés a régi vagy az uj telekkönyvi tulajdonos ellen irányul-e ? hogy azzal a régi avagy az uj telekkönyvi tulajdonos tartozik-e ? miért legyen tehát az uj telekkönyvi tulajdonos attól megfosztva, hogy ezt a tlkvben már létező hitelbiztositéki jelzálogjogot a saját tartozásaira rrézve is igénybe vehesse ? s miért legyen ő arra kárhoztatva, hogy uj hitelbiztositéki okiratot állítson ki és annak alapján csak későbbi, talán sokkal későbbi rangsorban eszközöljünk ki ugyanazon hitelező javára uj hitelbiztositéki jelzálogjogot? és ily módon az uj tlkvi tulajdonos sokkal rosszabb helyzetbe jusson, mint a régi volt? Nem tagadom, hogy ezek hatalmas érvek és hogy azokról uj törvényalkotás szempontjából (de lege ferenda) lehet beszélni. De nekünk ezidőszerint mindaddig, mig a létező törvény meg nem változik, annak talaján kell államink. Már pedig á jelenben létező telekkönyvi rendszerünk szerint ez nem lehetséges; mert ugy a közönséges, mint a hitelbiztositéki jelzálog csak abból a jogviszonyból keletkezett követelésnek a biztosítására szolgálhat, amelyre nézve az, az annak alapjául szolgált okirat alapján keletkezett. Aztán az sem áll, hogy az nem lenne sérelmére az akkor már nyilvánkönyvi jogot szerzett hitelezőknek. A helyzet ugyanis ugy áll, hogy ha a tulajdonjog változáskor a ko-