Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 6. szám - A szőlőfelújitási kölcsön és a jelzálogos hitelezők. 2. r.

143 Összeg erejéig a zálogjog bekebelezését ama ingatlan vagyonukra és nyilvánkönyvi jogaikra is bekebeleztessék, melyek az okirat kelte után lesznek neveikre tulajdonjogilag bekebelezve, ennélfogva az a körülmény, hogy a most megjelölt jelzálogi ingatlan a biztosítéki okiratba pótlólag jegyeztetett be — egyéb telekkönyvi akadály fenn nem forogván, — a kérelem teljesítését nem gátolja." Ez természetes is, mert a jövendőbeli dolgok épen ugy szolgálhatnak jogügylet tárgyaiul, mint a már meglevők. Kivételes szabály az osztrák polgári törvénykönyv hatályának területén, a 87!). §. 4. pontja értelmében, hogy a később megnyíló örökség vagy hagyomány elidegenítése érvénytelen. D. N. urnák. Ha már a telekkönyvi betétek forgalomba vannak adva, a tényleges birtokos tulajdonjogának a bejegyzéséről többé szó sem lehet. Ezt a szabályt az 1892: XXIX. t.-cz. 1. §-a állítja fel a következő szavakkal: „Azokban az esetekben, amelyekben az 1886 : XXIX., 1889 : XXXVIII. és 1891 : XVI. törvényczikkek a telekkönyvi betétek szerkesztése alkalmával a tényleges birtokos tnlajdonjogának bejegyzését rendelik, a jelen törvény rendelkezéseinek korlátai között a tényleges birtokos tulajdonosul a telekjegyzőkönyvbe is bejegyezhető." Az 1893. évi július 8-án 24,366. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 1. §-a a tényleges birtokos bejegyzésének csak a betétszerkesztés előtti időre való korlátozását a következő szavakkal még világosabban kifejezi: „Az 1892 : XXIX. t.-cz. szerinti eljárásnak a telekkönyvi rendeletek I. része értelmében közzétett telekjegyzökónyvekre nézve van helye. Azokrii ;i községekre nézve, amelyeknek telekkönyvi betétjei elkészültek és ennek megtörténte az 1886: évi XXIX. t.-cz. 58., illetőleg az 1889: XXXVIII. t.-cz. 27. §-a értelmében közzététetett: az 1892: XXIX. t.-cz. szerinti eljárásnak egyáltalán, nincs helye; még pedig akkor sem, ha utólag történt tagosítás, arányosítás, úrbéri birtokrendezés, legelő és erdő elkülönítés vagy közösen kiadott úrbéri illetőségek feloszlatása folytál) a telekkönyvi betétek általános vagy részleges átalakítása válnék szükségessé." Dr. li. V. uruak. Arra nézve, hogy az addig forgalomban volt rendesen telekkönyvezett ingatlanok milyen alapon és milyen eljárás mellett változtatandók át telekkönyvezetlen ingatlanokká, sem törvényünk, sem miniszteri rendeletünk, tehát semmi írott jogszabályunk nincsen. A tlkvi rendelet 56. §-ának g) pontja azt mondja, hogy : „a közczélok végetti kisajátítás, vagy telkek elveszte, avagy természeti növedéke esetében való lejegyzésnél követendő eljárás külön rendelet által szabályoztatik." Azonban ez a rendelet máig sem jelent meg s így útbaigazítást sem adhat. A „Telekkönyv' folyóirat 1903. évi folyamának az 1. és 2. számában jelent meg dr. Török Istvánnak a következő czimü értekezése : „A forgalomból kiment ingatlanoknak a telekkönyvből való kitörlése." Ez részletesen tárgyalja a kérdést s mintával is elég bőven szolgál. A magántulajdont képező telekkönyvezett ingatlan kétféleképen válhatik közuttá, u. m. : 1. a telekkönyvi tulajdonos beleegyezésével; 2. a telekkönyyi tulajdonos akarata ellenére. Ha a telekkönyvi tulajdonos beleegyezik, hogy az ö nevén levő ingáiból, vagy az ö uevén levő ingatlan egy részéből dülő vagy más ut legyen s a