Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 6. szám - A szőlőfelújitási kölcsön és a jelzálogos hitelezők. 2. r.

144 telekkönyvből töröljék : arra nézve, hogy a törlésnek mik a feltételei, kétféle felfogás van. a) Az egyik felfogás szerint elég, ha a telekkönyvi tulajdonos akár külön okiratban, nyilatkozatban, akár telekkönyvszerü kérvényben kinyilatkoztatja, hogy pl. a czeglédi 197(1. sztjkbe 8688. hrsz. alatt felvett birtokrészietet, vagy a 8688. hrsz. alatt felvett birtokrészletnek pl. 1526. rj-öl területű részét dülö (vagy más) uttá alakították s megengedi, söt kéri, hogy ezt a dülö utat a telekkönyvből töröljék, akkor hacsak terhek, vagy más korlátozások nem szol­gálnak akadállyal, le kell jegyezni, ki kell törölni a dűlőt vagy más utat a telekkönyvből, anélkül, hogy a tlkvi tulajdonoson kivül akár az utat megszerző érdekeltek, akár a község (megye, állam) kijelentenék, hogy ők ezt az ingat­lant dűlőnek, vagy más útnak tényleg megszerezték. Akik ezt a nézetet vallják, ugy érvelnek, hogy a tlkvi tulajdonos, ha­csak zálogjog vagy más korlát nem állja útját, a nevén levő ingatlannal tet­szése szerint rendelkezik, tehát ahhoz is joga van, hogy a tjkvből a mások hozzájárulása nélkül lejegyeztethesse, kitöröltethesse, annál inkább, mert a te­lekkönyvből úgysem állapitható meg, hogy kik azok az érdekeltek, vagy melyik az a hatóság, akiknek vagy amelynek az uttá való változtatáshoz a a hozzájárulása szükségesnek vagy jogosultnak tekintendő. b) A másik felfogás szerint az ingatlanok a telekkönyvből való kitörlé­séhez a tlkvi tulajdonos egyoldalú nyilatkozata nem elégséges, hanem szüksé­ges, hogy vagy az érdekeltség hozzájáruljon a dülö megszerzéséhez, vagy az 1890: I. t.-cz. 55. és következő §-aiban jelzett hatósági intézkedések legyenek igazolva. Véleményünk szerint az előbbi felfogás a helyes, t. i. hogy a tlkvi tulaj­donos egyoldalú nyilatkozata elegendő ahhoz, hogy a közuttá, (állami, törvéuy­hatósági, vasúti állomáshoz vezető községi, dülöuttá) alakitott ingatlant, vagy az ingatlannak uttá alakitott részét a telekkönyvből kitöröljék, ha zálogjog vagy más ok pl. elidegenítési tilalom, ütóöröklési jog, hitbizományi minőség nem akadályozza a szabad elhatározást. Az 1890: I. t.-cz. 55. és köv. §-aiban, valamint a kereskedelmi minisz­ternek az 1892. évi nov. 7-én 71,871. sz. a. kelt rendeletében jelzett hatósági cselekmények pedig csak akkor szükségesek az iitnak a telekkönyvből való kitörléséhez, ha a tlkvi tulajdonos akarata ellenére kell valamely uttá vált in­gatlant vagy ingatlanrészt a telekkönyvből kitörölni. A jelzett esetben, amennyiben a birtok részletenkint való eladásánál utakat hasítottak ki s abban állapodtak meg, hogy az útnak szánt területek sem az eladó, sem a vevők tulajdonát nem fogják képezni, hanoin közhaszná­lati dülőutak lesznek s ezek a dűlök az eladó nevén maradtak, annak az ok­iratnak az alapján, amely ezt a kijelentést magában foglalja s a tlkvi tulaj­donos aláírásával stb. el van látva, lehet az utaknak a telekkönyvből való ki­törlését kérni. Minthogy a mezei közös dülőutak létesítésére, valamint azoknak és azok tartozékainak jókarban tartására az 1894. évi XII. t.-cz. 37. §-a értelmében a községi elöljáróság ügyel fel, ennélfogva czélszerü az ilyen ut létesítését, amennyiben addig nem vett róla tudomást, a telekkönyvből való kitörlés alkal­mával a községi elöljáróságnak bejelenteni. Nyomatott a Nagy Elok könyvnyomdában Czogléd (Árpád-ter).

Next

/
Thumbnails
Contents