Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 6. szám - A szőlőfelújitási kölcsön és a jelzálogos hitelezők. 2. r.

135 dés kérdésének tisztázása végett szükséges cselekmények teljesítésééit a törvény 117. §-a szerint fokozatos értékhatárhoz kötött díjátalány illeti meg, ha a hagyaték értéke a 200 koronát meghaladja. Ugyané §. ötödik bekezdése azt rendeli, hogy „a díjszámításnak alapja a hagyatéki vagyonnak, a 61. §. esetében a hagyatéki ingatlan vagyonnak a terhek levonása nélküli leltári értéke". A törvény eme rendelkezésénél fogva a díjátalány megállapításának szempontjából a kir. közjegyzőnek, de egyúttal a törvény 121. §-a értelmében a közjegyzői díj viselésére kötelezett érdekelteknek is jogos anyagi érdeke az, hogy a hagyatéki vagyon állaga és értéke a leltárba a törvény 35—46. és a törvény végrehajtása tárgyában kibocsátott, az 1895. évi 43.194 I. M. szánra belügyi- és igazságügyminiszteri rendelet 34—55. §-ainak megfelelően vétessék fel, illetőleg a hagyatéki leltár ezeknek a szabályoknak megfelelöleg állapíttassák meg. A kir. közjegyzőnek és a közjegyzői dij fizetésére kötelezetteknek ez az érdeke biztozitva is van egyrészt azzal, hogy a törvény és a végrehajtási rendelet felhívott szakaszai parancsolólag írják elő, hogy mely vagyontárgyakat kell és mely vagyontárgyakat nem szabad a leltárba felvenni, s hogy minden egyes vagyontárgy értéke a leltárban miként állapíttassák meg, másrészt azzal, hogy a törvény 55. §-ának 1. pontja szerint a kir köziegyzőnek, mint a hagyatéki tárgyalás vezetőjének közreműködése mellett az érdekeltek közbenjöttével állapittatik meg a leltár, végre azzal, hogy amennyiben erre nézve megegyezés nem jön létre, a dolog természete szerint a hagyatéki bíróság van hivatva, az érdekeltek részéről tett észrevételek esetleges figyelembe vételével a leltárt megállapítani, önként értetvén, hogy e tekintetben a hagyatéki bíróság is kötve van azokhoz a szabályokoz, amelyeket a törvény és a végrehajtási rendelet a hagyaték leltározására nézve elöir. A közjegyzői díjátalány meghatározásánál tehát mindig az ekkép megállapított hagyatéki leltárba felvett vagyonnak ott kitüntetett érteke veendő alapnl. Az elörebocsátottakból és a dolog természetéből következik, hogy a most eldöntés tárgyául szolgáló jogkérdés csak akkor merülhet fel, ha olyan vagyontárgyak is tartoznak a megállapított hagyatéki leltárba, amelyek a hagyatéki jogutódlásnak nem tárgyai. A kérdés lényege tehát az, hogy a közjegyzői díjátalány megállapításánál az ilyen vágyontárgyak leltári értéke az összes leltári értékből levonandó-e vagy nem. A tőrvényben nincs olyan szűkebb korlátot felállító rendelkezés, amely szerint a leltárba felvett, de a hagyatéki jogutódlás tárgyát nem képező vagyontárgyak leltári értéke a közjegyzői díjátalány megállapításánál számításon kivül volna hagyandó. Ebből folyóan és minthogy a törvény csupán a 117. §-ban állit fel egy kivételt a 61. §-ra való utalással, a mikor a díjátalány megállapításánál nem vehető alapul a leltárba felvett összes vagyonnak, hanem csupán az ingatlan vagyonnak a leltári értéke ; ez pedig akkor áll be, ha a hivatalból megindított örökösödési eljárás esetében az összes érdekeltek között egyértelmű megállapodás jön létre az iránt, hogy a hagyatékhoz tartozó ingatlanok kit és minő arányban illetnek, ellenben egyértelmüleg kijelentik, hogy a hagyatékhoz tartozó egyéb tárgyakra az eljárás kiterjesztését nem kívánják ; minthogy a törvény 55., 60., 67. g-aiban foglalt rendelkezések szerint a kir. közjegyző a