Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 6. szám - A szőlőfelújitási kölcsön és a jelzálogos hitelezők. 2. r.

136 hagyatéki leltárba tartozó összes vagyon és az arra vonatkozó minden igény, tehát a hagyatéki jogutódlás tárgyát nem tevő vagyontárgyak és az azokra vonatkozó igények tekintetében is köteles eljárni és tárgyalni és olyan természetű teendőket is köteles végezni, amelyek nem függnek össze szükségkép a hagyatéki jogutódlás kérdésével, söt a törvény 72, és 84. §-aiban foglalt rendelkezésnél fogva a hagyatéki bíróság vagy a gyámhatóság utasítására póttárgyalásokat is köteles tartani, a melyeknek tárgyai épen a jogutódlás alól elvont tárgyak lehetnek, s a törvény 118. §-a szerint minden hozzá utalt teendőt a 117. §-ban meghatározott díj átalányért tartozik teljesíteni és pedig a 120. §. rendelkezésénél fogva ugy, hogy a 117. §-ban meghatározott díjátalánynál magasab díjazást akkor sem igényelhet, ha több izben való tárgyalást vagy póttárgyalást kell teljesítenie ; minthogy abban az esetben ha a telekkönyvben az örökhagyó tulajdonául bejegyzett, de nem öt, hanem más harmadik személyt illető ingatlanra nézve az érdekeltek között a telekkönyvi átíratás tekintetében megállapodás jön létre, s ez a törvény 70. §-a értelmében a felek kívánságára külön jegyzőkönyvbe foglaltatik : a kir. közjegyzőt a külön jegyzőkönyvbe foglalt ezekért a jogügyletekért nem az 1880 : LI. t.-ezikkben meghatározott dijak, hanem az örökösödési eljárást szabályozó törvény 117. §-ában meghatározott díjátalányon felül a 119. §. harmadik bekezdése alapján az ott meghatározott, amannál kisebb mennyiségű dijtöblet illeti meg, a melyet a 121. §. értelmében az örökösök kötelesek egyetemlegesen viselni, holott nyilvánvaló, hogy az az ingatlan vagyon, amelyre vonatkozóan a külön jegyzőkönyv felvétetett, a hagyatéki jogutódlásnak nem tárgya ; minthogy e szerint kizártnak kell tekinteni azt, hogy az örökösödési eljárás teljesítésével megbízott kir. közjegyző díjátalánya csupán a hagyatéki jogutódlás tárgyául szolgáló vagyontárgyak leltári értéke alapján volna megállapítandó ; minthogy végül a hagyatéki bíróság akkor, a midőn a tárgyalás befejezése után a törvény 71. §-ához képest hozzá érkezett iratok alapján a kir. közjegyző dijára is kiterjedő határozatot hoz, különösen a közszerzeményi, vagy más, a harmadik személyek részéről támasztott igények eseteiben gyakran nem is képes megállapítani a hagyatéki jog utódlás tárgyát tevő vagyon állagát; következéskép az a felfogás, hogy a közjegyző díjátalánya csupán a hagyatéki jogutódlás tárgyát tevő vagyon leltári értéke alapján állapítandó meg, a törvény rendelkezéseivel már csak azért sem egyezhető össze ; ezeknél fogva ki kellett mondani, hogy „örökösödési eljárásban a kir. közjegyzőt az 1894 : XVI. t.-cz. 117. §-a szerint megillető díjátalány meghatározásánál a vonatkozó szabályok értelmében felvett és megállapított hagyatéki leltárba foglalt összes vagyonnak, illetve a törvény 61. §-a esetében az összes ingatlanoknak leltári értéke veendő alapul". Kelt Szegeden, a kir. Ítélőtáblának 1906. évi márczius hó 3. napján tartott polgári teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1906. évi márczius hó 24-ik napján tartott polgári teljes ülésben.