Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1906 / 6. szám - A szőlőfelújitási kölcsön és a jelzálogos hitelezők. 2. r.
134 megállapításra szorulnak és amennyiben vitásak, mindaddig, mig bíróilag meg nem állapíttattak, kétségtelenül fennállóknak nem tekinthetők, mert nem alapulnak közvetlenül mindkét fél megegyező akaratnyilvánításán, nem tekinthetők tehát az üzlet rendes menetéből eredő és kétségtelenül fennálló olyan követeléseknek, melyek tekintetében a kereskedő saját kereskedelmi könyveire, mint bizonyítékokra bármi részben sikerrel hivatkozhatnék, s az ilyen követeléseket a közönséges szóhasználat sem érti a könyvkivonati és számlakövetelés fogalma alatt és nem is forog fenn olyan ok, amely miatt a kereskedőnek vagy iparosnak ilyen Követelése más illetékességi szabály alá tartoznék, mint mások hasonló természetű követelései. Nem döntő tehát az ily kártérítési követelések illetékessége kérdésében az, hogy a kereskedők és iparosok az ily követelést a könyvvitel szokásos szabályai szerint elkönyvelik-e és ha elkönyvelik, minő módon könyvelik el, mert a fentebb kifejtettek értelmében a könyvkivonati illetékességet szabályozó rendelkezés czélja szerint az ily követelésekre akkor sem terjed ki a polgári törvénykezési rendtartás 35. §-ának második bekezdésében szabályozott illetékesség, ha az ily követelésekot egy vagy más módon elkönyvelni szokás. Mindezek alapján ki kellett mondani, hogy „az 1868 : LIV. t,-czikk 35. §-ának második bekezdésében foglalt illetékességi szabály a kereskedelmi könyvekbe bevezetett kártérítési követelésekre nem alkalmazható". Kelt Budapesten, a budapesti kir. Ítélőtáblának 190G. évi márczius hó 13-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 190G. évi márczius hó 29-én tartott teljes ülésben. A szegedi kir. ítélőtábla (». számú polgári döntvénye. Örökösödési eljárásban a kir. közjegyzői az 1994 : XVI. t.-cz. 117. §-a értelmében megillető díjátalány meghatározásánál a vonatkozó szabályok szerint a hagyatéki leltárba tartozó összes vagyonnak, illetőleg a törvény 61. §-a esetében az összes ingatlanoknak avagy csupán az örökség vagy hugyomún czimén jogutódlás tárgyát tevő vagyonnak leltári értéke veendő-e alapul? (Vonatkozásai a píesi kir. ítélőtáblának 1903. évi 191C. P. valamint a szegedi kir. ítélőtáblának 1904. évi 5460. én 5695. P számú azzal eleutétes végzéseire.) Határozat: Örökösödési eljárásban a kir. közjegyzőt az 1894 : XVI. t.-cz. 117. §-a szerint megillető díjátalány meghatározásánál a vonatkozó szabályok értelmében felvett és megállapított hagyatéki leltárba foglalt összes vagyonnak, illetve a törvény 61. §-a esetében az összes ingatlanoknak leltári értéke veendő alapul. Indokolás : Örökösödési ügyekben az örökösödési eljárás teljesítésével megbízott kir. közjegyzőt az 1894 : XVI. t.-cz. 118. §-ában felsorolt összes teendők tehát nem csupán a tulajdonképeni tárgyalás, hanem a tárgyalást előkészítő, továbbá mindennemű, a tárgyalással szorosan összefüggő, valamint az örökösö-