Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 6. szám - A szőlőfelújitási kölcsön és a jelzálogos hitelezők. 2. r.

121 sitva csak akkor lesz, ha abból az előzőleg bekebelezett összes tehertételek, a kimutatandó adó- és illeték-hátralékok, visszabályozási költség és kölcsöu-hátralékok. — vagy ahol szőlődézsma-. maradvány-, irtvány- vagy más efféle váltságösszegek foroghatnak fenn, ezeknek szintén kimutatandó teljes összege — teljesen kifizethetők lesznek, avagy ha azok előzetes kifizetése igazoltatik ; ellenesetben a megszavazott kölcsön egyáltalán nem, vagy csak oly összeg visszatartásával fog folyósittatni, amelyből a fent elsorolt tartozások legalább utólag kifizethetők s aztán telekkönyvileg törölhetők lesznek. A fent elsorolt tartozások azonban mind olyanok, amelyek már léteznek s a melyek összege tehát vagy kimutatható vagy a fennálló törvények határozataiból könnyen megállápitható. Ámde hogy állapítsa meg a jelzálogintézet igazgatósága azon szőlőfelnjitási kölcsönösszeget, melyet az adós utólag netán felvesz birtokára ? Hiszen kérdés, hogy vesz-e fel ily kölcsönt és ha felvesz, ugy annak összege a kölcsönt nyújtó intézet és az adós közti megállapodástól függ, tehát mások által meg nem állapitható. A jelzálogintézet tehát, mely zálogleveles kölcsönöket ad, csak két rossz között választhat; vagy kizárja kölcsöneiből mindazon vidékeket, melyeken azelőtt hegyvidékü jellegű szőlők léteztek, mi által az ily vidékek épen a legelőnyösebb hitel áldásaitól lesznek megfosztva, vagy számításon kivül hagyja kölcsönei engedélyezésénél azon eshetőséget, hogy az adós utólag szőlőfelnjitási kölcsönnel is megterhelheti ingatlanát, mi által még az intézet a záloglevéltörvény által reá rótt kötelezettséget szegi meg. S ha aztán a törvényben előirt, de lehetetlen kötelezettség figyelmen kivül hagyása folytán a fent ismertetett esethez hasonló káros meglepetések érik az intézetet, annak következményei nemcsak az intézet igazgatóságát sújtó büntetésben, és kártérítési kötelezettségben állhatnak, hanem oly rászkódtatást is idézhetnek elő, mely az ország hitelét ingatja meg, ha zálogleveleink külföldi vevői neszét veszik annak, hogy ami hitelügyi törvényeink és bíróságaink gyakorlata mellett az is megtörténhetik, hogy a telekkönyvileg biztosított követelés rangsorozati elsőbbségét tisztán az adós önkényétől függő körülmények folytán is elveszítheti. Azon felfogás tehát, hogy a szőlőfelnjitási kölcsönök ellen irányzott tilalom is alá esik a 74. sz. kúriai döntvénynek s igy telekkönyvi feljegyzése meg nem engedhető, végelemzésben oda vezet, hogy két országos törvényt egymással szembe állit s azon