Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 3. szám - Az özvegyi jog hivatalbóli telekkönyvi biztositása

43 biztosíttatik telekkönyvileg, mely valósággal fenn nem áll s az a jog, mely özvegyi jog czimén az özvegyet megilleti, nem biztosíttatik. Már pedig a törvény azt akarja, hogy az özvegyet megillető özvegyi jog biztosittassék. Az „özvegyi haszonélvezeti jog" nem maga az „özvegyijog*, hanem ennek csupán egyik jelensége, épp úgy, mint pl. az özvegyi tartás kiszolgáltatására irányuló jog. Az „özvegyi jog" az összes lehető konkrét jelenségeket felöleli, ellenben az „özvegyi haszonélvezeti jog" csak egy jelenséget foglal magában, t. i. a haszonélvezeti jogot, mely más haszonélvezeti jogtól csak annyiban különbözik, hogy özvegyi jogon — s nem pl. jogügyleten alapszik, de nem rendelkezvén azzal az általános jellegű és jelentőségű jogi hatállyal, mint amilyennel a teljesen elvontan gondolt s igy is kifejezett „özvegyi jog" bir : ezt hatályában és jelentőségében nem is helyettesitheti. Ha tehát az özvegyet a hivatalból bejegyzett „özvegyi haszonélvezeti jog" valósággal nem, hanem pl. életjáradék illeti meg, akkor a tkvi rdtás 62. §-ának ama rendelkezésénél fogva, mely szerint bekebelezettnek vagy előjegyzettnek csak <\/. tekintethetik, ami a telekkönyvbe világosan bekebelezett- vagy elÖjegyzettkép jegyeztetett be, más, mint haszonélvezeti jog telekkönyvileg biztosítottnak nem tekinthető s az özvegy az ekként terhelt ingatlanra tulajdonjogot szerzett harmadik személy ellen a bejegyzés megfelelő helyesbítése iránti követelést nem érvényesíthet, mert ugyancsak a tkvi rdtás (í2. §-ának második bekezdése szerint a bekebelezés vagy előjegyzés csak azon jog tekintetében adván doiogbani jogot, mely bejegyeztetett, mert továbbá az életjáradék csak tkvi bejegyzés által válván dologi joggá : dologi igénnyel fel nem léphet, kötelmi viszonyban pedig csak a már nem tulajdonos örökösökkel áll. Viszont a harmadik személy azonban követelést támaszthat az özvegygyei szemben az utóbbi javára bejegyzett, de őt valósággal megnem illető haszonélvezeti jog kitörlése, tehát az anyagi jogállásnak megfelelő anyagi jogállás létesítése iránt. Árverés esetében is megjárhatja az özvegy, mert ha a sorrendi tárgyaláson beismeri, hogy a bejegyzett haszonélvezeti jog őt tényleg nem illeti meg, a vételárból mit sem kap, ha pedig ezen beismerés mellőzésével, a bejegyzett haszonélvezeti jog alapján eszközöl felszámítást, ezt a hitelezők kifogása teheti illuzoriussá. Ezekért a joghátrányokért azután az özvegyet okolni s azokat az ö indolentiájának rovására irni, nem méltányos, de nem is igaz-