Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 9. szám

171 juk hajlamainkat és képességeinket s elhatározzuk magánkat komoly, kitartó, soha semmitől vissza nem riadó munkára, azzal a szent fogadalommal, hogy utolsó lehelletünkig dolgozni fogunk. Lesz ekkor — életczélunk, amiért örömest élünk, amiért szívesen áldozunk, amiért kedvvel dolgozunk, panasz és zúgolódás nélkül tűrünk és szenvedünk s ha kell, meghalunk. A haza ellen való bűnnek, hazaárulásnak fogjuk akkor tartani a tétlen, a könnyelmű életet, a vagyonnak, a testi és szellemi erőknek oktalan pazarlását. Akkor se föld, se tehetség nem fog heverni parlagon, — se testi, se szellemi erő kiaknázatlanul. Akkor azon fogunk versengeni, hogy ki tud többet — tanulni, dolgozni és jót tenni a hazáért ? ! És csodákat fog művelni a magyar ész és a magyar erő . . . De hát vájjon megértjük-e ? kiirthatatlanul eszünkbe, szivünkbe véssük-e ? és megértve, magunkba szállnnk-e ? ! Oh jaj ! hogy erre — legalább ezidőszerint — igennel felelni nem merek. Annyira rabjai vagyuk szokásainknak, annyira nem bírjuk fékezni ösztöneinket és vágyainkat, annyira nem tudunk uralkodni gyengeségeinken, akaratunk annyira erőtelen, hogy legjobb elhatározásaink is szárnyaszegetten hullanak alá és megsemmisülten esnek a porba. Hiszen még csekély dolgokban sem tudunk lemondani, áldozatot hozni, szokásainkon változtatni vagy kényelmünkből engedni. Uton-utfélen idegen nyelven beszélünk. Szórakozni, üdülni, gyógyulni idegenbe megyünk. Beutazzuk és megismerjük az egész világot, de Magyarország remekszép hegyeit, gyönyörű völgyeit, a természet minden kincsével pazarul megáldott fürdőit, ásványvizeit figyelmünkre se méltatjuk. Talán minden, ami rajtunk van. idegenből való. Lakásunkon is idegen tárgyakat, idegen czikkeket, idegen terméket találunk. A konyhánk se egészen magyar. Hát én megengedem, hogy idegenben nagyobb a kényelem, olcsóbb és jobb minden; kedvesebbek és előzékenyebbek az emberek s hogy ott igazán udvarias és szolgálatkész mindenki. De hát épen azért, mert mindez nálunk nincs így: teljes erőnkből arra kell törekednünk, hogy nálunk is minden úgy legyen. Egyik napról a másikra ez be nem következhetik. Evek nehéz munkája ez. Azért kell lemondanunk sok mindenről, azért kell súlyos áldó