Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 9. szám

172 zatokat hoznunk, azért kell megrögzött szokásainkon változtatnunk, és azért kell megszokott kényelmünkből sokat engednünk tisztán hazaszeretetből, hogy mindez idővel nálunk is úgy legyen. Ha megvesszük az idegennél most még rosszabb és drágább iparczikket is tisztán hazaszeretetből (tehát csak azért, mert az magyar termék és magyar gyártmány) : akkor a magyar ipar is csakhamar erőre kap, fellendül, megizmosodik, majd versenyre kel az idegennel, amely küzdelemnek az lesz a vége, hogy a magyar ész, a magyar erő és a magyar szorgalom legyűri az idegent s a mienk lesz azután a jobb és az olcsóbb. Ha tisztán hazaszeretetből nem menne senki idegen fürdőbe : mily rohamosan föllendülnének fürdőink ! Ha nagyuraink, mágnásaink, főpapjaink, gazdag földbirtokosaink és tőkepénzeseink tisztán hazaszeretetből azon törnék a fejüket, hogy mi módon boldogitsák a legczélszerübben a hazát: megszűnnék a kivándorlás, mert az általuk alapított gyárakban, ipartelepeken stb. a szegény nép munkát találna; megkétszereződnék az ország lakossága, mert az általuk létesitett jótékonysági intézetek, kórházak, gyermekmenhelyek, óvodák, lelenczházak, szegényházak, mindenféle szakiskolák stb. temérdek életet mentenének meg a hazának, mert bőkezű alapítványokkal és jutalmakkal s az általános jólét előmozdításával hatalmasan ösztönöznék az embereket a családalapításra ; a valódi műveltség, a szilárdan megalapozott szakismeretek, tudomány és művészet rohamosan terjednének az országban, mert alapítványaik, ösztöndijaik, az általuk létesitett mindenféle intézetek, társulatok, egyletek, országos, városi és községi szervezetek mind ezt a czélt szolgálnák. Ha . . . De nem folytatom tovább, mert mindez ma még csak ábránd ! Szomorúan csüggesztem le fejemet, kebelemből bús sóhaj fakad és arczomon a fájdalom égető könnyei peregnek alá. Elgyengült nemzet vagyunk. Erőnk gyenge, akaratunk gyenge, kitartásunk gyenge, mindenünk gyenge. Beszélni tudunk, de cselekedni nem. Már pedig minden Demosthenesnél szebben beszél a tett. — Egyedül benned van minden reményem — hazám ifjúsága! Kezedbe van letéve a haza sorsa. Álljatok össze országos szövetséggé, központi szervezettel és az ország minden városára és minden községére kiterjedő vidéki fiókokkal. Ne legyen senki valamirevaló ember, aki ennek a szent, a haza boldogságának előmozdítására, az egységes magyar nemzeti