Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 9. szám

170 békés időkben is. Vérünk minden cseppjének, agyunk minden gondolatának a hazaszeretettel annyira telítve kell lennie, hogy az folytonosan sarkaljon, ösztönözzön bennünket arra, hogy soha nem lankadó kitartással dolgozzunk az egységes magyar nemzeti állam kiépitésén, még akkor is, ha ennek a fenséges épületnek betetőzését csak unokáink vagy dédunokáink fognák megérni; mert az nem egy-két év s nem is egy-két évtized munkája. Ne legyen azért senki e hazában — se férfi se nő — aki tétlenül maradjon. Minden elmulasztott nap késlelteti az épület befejezését. És ha csak egy is kivonja magát a munka alól: azzal is kevesebb a munkaerő és annyival is késik a betetőzés. De hát hogyan dolgozzunk csendes, nyugodt, békés időkben az egységes magyar állam évezredekre szóló épületének felépítésén ? Hogyan műveljünk csodákat csendes, nyugodt, békés időkben ? ! Hát csak úgy, hogy ilyenkor is ép úgy szeressük a hazát, mint nagy időkben. Vájjon tesszük-e ezt ? ! Bizony nagyon, de nagyon sokan vagyunk, akik nem cselekesszük. Kérdem, szereti-e az a hazát, aki se nem tanúi, se nem dolgozik, hanem henyélve éli napjait ? Szereti-e a hazát, aki vagyonát könnyelműen elpocsékolja? Szereti-e az, aki testi és szellemi erőit ledér, feslett, dorbézoló életmód mellett esztelen könnyelműséggel elprédálja ? Avagy szereti-e az a hazát, aki az élet nehéz küzdelmeiben kishitüen elcsügged vagy éppen kétségbeesve kioltja életét? Bizonyára nem. Hiába mondja, hiába esküszik reá: annak én el nem hiszem. Ne feledjük soha egész életünkön át egy pillanatra sem, hogy a hazaszeretet parancsolta kötelességünk tőlünk kitelhető minden módon a hazát szolgálni, jólétét előmozditani, jövő boldogságát megalapitani; mert hiszen csak boldog hazának lehetnek boldog polgárai. Azért nincs egyetlen ember — legyen az férfi vagy nő — akinek életére, vagyonára, testi és szellemi erejének minden parányára a hazának szüksége ne volna. Ha ezt megértjük, mélyen eszünkbe és szivünkbe véssük: akkor rövid idő alatt mindnyájan megváltozunk. Mindenekelőtt magunkbaszállunk, azután szigorúan megbíráljuk önmagunkat, számbavesszük szellemi és anyagi erőinket, megállapít-