Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 6. szám - A bejegyzés eredeti érvénytelensége miatt inditott kitörlési kereset hatálya jóhiszemü harmadik személlyel szemben

130 R bejegyzés eredeti érvénytelensége miatt indított kitörlési kereset hatálya jóhiszemű harmadik személlyel szemben. Irta Kritsa Izidor kir. tszéki telekkönyvvezetö. A sommás eljárásról szóló 1893 : XVIII. t.-czikk életbelépte óta mindinkább tapasztalható, hogy a kitörlési pereknek harmadik személlyel szemben való hatályára nézve jogászkörökben a vélemények megoszlanak és illetőleg a bíróságoknál eltérők a gyakorlatok. A jogászkörök egyrészének nézete szerint e kérdés eldöntésénél helyesen csak akkor jár el a perbíróság, ha nem mérlegelve a kitöröltetni czélzott bejegyzés megtámadásának inditó okát, a perbevont harmadik személy pervesztességére múlhatatlanul a rosszhiszeműség bizonyítását követeli a felperestől; vagyis ha a biróság egyedül a jó- vagy rosszhiszeműség fenforgásától téve a per sorsát függővé, a különböző jogi természetű kitörlési keresetek hatályát, harmadik személlyel szemben egy kalap alá veszi, egy és ugyanazon szempontból birálja el. Eszerint tehát forogjon fenn akár a bejegyzés eredeti érvénytelenségének (Tkvi rendeletek 148—154. §-ai) akár az elévülés vagy más elenyészési módnak (U. o. 155. és 155a. §§.) esete : a kitörlési kereset folyamatba tétele, illetőleg a per feljegyzése előtt, a megtámadott bejegyzés folytán jogot szerzett jóhiszemű harmadik személlyel szemben feltétlenül elveszítené perét a felperes. E nézetet az Aptk.-nek, nemcsak az erdélyi részekben, hanem az 1861. évi országbirói értekezlet I. 145. §-a alapján a magyar magánjog uralma területén is érvényben levő 350. §-ára alapitják. A 350. §. szórói-szóra ezt mondja : „Azon jogok és ingatlan dolgok birtoka, melyek a nyilvánkönyvek tárgyát képezik, elenyészik, ha ezek a tartománytáblai, városi vagy telekkönyvekből kitöröltetnek vagy más nevére jegyeztetnek be." Ha e §. jelentésének kellőképem interpretálhatása végett e §-sal szemben az Aptk. 1463.. 1467., 1469. és 1472. §-ait szembeállítjuk, a következő eredményre jutunk. Az 1463. §-nak — mely szerint „az előbbi birtokos rosszhiszeműsége a jóhiszemű utódot vágy örököseit nem gátolja az elbirtoklásnak az ő birtoka napjátóli kezdésében," —minden kétségen felül áll amaz értelme, miként csak annyit enged meg e §. a rosszhiszemű előddel biró jóhiszemű harmadik személy-