Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 6. szám - Hitelbiztosítéki okiratok reformja - A lejegyzésről

122 osztás előtt — ragaszkodott merev szigorral ehhez a gyakorlathoz, amint ezt akkori határozatai igazolják. Ehhez a felfogáshoz némely tlkvi hatóság még most is mereven ragaszkodik, nem gondolva arra, hogy ezáltal az ingatlanok forgalma nagyon megnehezül s egyes esetekben érzékeny kár is okoztatik. Szerencsére azonban, ez a merev és rideg felfogás már kimúló félben van. A szegedi kir. Ítélőtábla sem ragaszkodik többé hozzá; mert 1421/p. 1897. számú végzésében már kimondotta, hogy a tlkvi rendt. semmiféle intézkedést nem tartalmaz arra nézve, hogy lejegyzés esetében a tulajdonostársak beleegyezését igazolni kellene ; a dolog természete szerint pedig a lejegyzést a tulajdonostársak beleegyezése nélkül csak akkor nem lehet foganatosítani, mikor valamely birtokrészletnek térfogat szerint meghatározott és a természetben kihasított része a nyilvánkönyvi átruházásnak a tárgya ; minthogy ily esetben csak valamennyi tlkvi tulajdonostársnak közmegegyezésével lehet meghatározni azt, hogy a közösen és osztatlanul birt ingatlannak a természetben mily térfogatú és hol fekvő része az átruházó telekkönyvi tulajdonostársnak a jutaléka ? ámde a fennforgó esetben a tulajdonjognak bekebelezése nem térfogat szerint meghatározott, hanem csupán az egészhez viszonyított eszményi részre kéretett; ily esetben pedig a lejegyzéshez sem a tulajdonostársaknak, sem a jelzálogos hitelezőknek beleegyezése azért nem szükséges, minthogy az az ingatlan, melyből az egyik tulajdonostársat illető eszményi részre kebelezendő be vevő javára a tulajdonjog, egészben és változatlan tlkvi állással vitetvén át az újonnan nyitott telekjegyzőkönyvbe : a lejegyzés és átvitel sem a tulajdonostársakra, sem a jelzálogos hitelezőkre nem sérelmes. Felhívtam a tlkvi hatóságok figyelmét a szegedi kir. Ítélőtáblának erre a határozatára, mint követendő példára. Ennek a felhívásnak meg is lett a kellő foganatja. A jelzálogos hitelezők meghallgatására nézve is már 1897. évben feladtam addig elfoglalt álláspontomat és folyóiratom I. évf. 12-ik számában a 323. oldalon már akkor indítványoztam, hogy lejegyzés esetében a jelzálogos hitelezőknek beleegyezését igazolni, vagy ha ez nem történt, ezek meghallgatása végett határnapot tűzni csak akkor legyen szükéges, ha a lejegyzés szétdarabolással jár és a zálogjogok nem az egész telekkönyvi jószágtestre, hanem csak egyes jutalékokra vannak bejegyezve. A jelzálogos hitelezőkön nem esik sérelem, ha a telekkönyvi