Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 6. szám - Hitelbiztosítéki okiratok reformja - A lejegyzésről

117 változatlan tlkvi állással újonnan nyitandó tjkvbe kell átvinni és ott a tulajdonjogot a szerző javára bekebelezni, illetve előjegyezni; a megmaradt részt pedig folyó sorszám alatt vissza kell jegyezni. Minden más esetben, vagyis akkor, amikor" a- római számok (L, EL, III. stb.) vagy + jegy alatt például, A + 1—5. sorsz. alatt felvett több telekkönyvi jószágtest közül egy vagy több. de nem valamennyi ruháztatik át tulajdonjoggal másra: az átruházott tlkvi jószágtestet átjegyezni kell újonnan nyitott telekjegyzőkönyvbe (betétbe) változatlan telekkönyvi állással, a terheknek (ha vannak) egyetemleges átvitelével és ott aztán a tulajdonjogot a szerző javára bekebelezni vagy előjegyezni, inert ugyanazon telekjegyzőkönyvben (betétben) az egyes telekkönyvi jószágtesteknek különböző természeti vagy jogi személyek nem lehetnelf tulajdonosai, hanem csak valamennyi ugyanazon telekjegyzőkönyvben (betétben) római számok (I., II., III. stb) vagy f jegvek (például + 1. sorsz., + 1—5. sorsz., + 1—7. sorsz.) alatt felvett telekkönyvi jószágtestnek csak ugyanazon egy természeti vagy jogi szemelv, illetve személyek lehetnek a tulajdonosai ; ezért kell akkor, amikor nem valamennyi, ugyanazon tolekjegyzőkönvvben (betétben) foglalt telekkönyvi jószágtest. hanem közülök csak egy vagy több (de nem valamennyi) az átruházás tárgya : az átruházott telekkönyvi jószágtestet a többi közül változatlan telekkönyvi állással más (újonnan nyitott) telekjegyzőkönyvbe (betétbe) átjegyezni és csak ott a tulajdonjogot az új szerzőre bekebelezni vagy előjegyezni. Úgy az 1855. évi decz. 15-iki (magyarországi) valamint az 1870. évi febr. 5-iki (erdélyi) telekkönyvi rendelet 56. §-a csak a lejegyzés és hozzájegyzés feltételeit állapitja meg. Egyik sem szól az átjegyzésről. Ennélfogva mind a két telekkönyvi rendelet hahatályának a területén mindig az volt a tlkvi hatóságok gyakorlata, hogy átjegyzés esetében sem a tulajdonostársak, sem a jelzálogos hitelezők beleegyezésének igazolását nem kívánták meg s a jelzálogos hitelezők előzetes meghallgatására sem tűztek ki soha határnapot, hanem egyszerűen elrendelték az átjegyzést változatlan telekkönyvi állással. Ezt az eljárást, a tlkvi hatóságoknak ezt a gyakorlatát solia senkinek sem jutott eszébe megtámadni, helyteleníteni; mert azt mindenki helyesnek és törvényszerűnek tartotta. A lejegyzésre* nézve azonban mind a két telekkönyvi rendelet hatályának területén egész a legújabb \időkig az volt az általános és állandó gyakorlat, hogy a tlkvi hatóságok a lejegyzést akkor, amikor nem valamennyi tulajdonostárs volt az átruházó, hanem