Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 4. szám - A jelzálogos hitelezők és szolgalomjogosultak viszonya

79 seknél, sőt talán makacssági ítéleteknél is (az 1871. évi VIII. t.-cz. 21. §. c) pontjának megfelelő módosítása mellett) bátran lehetne alkalmazni. Nem vitás hagyatéki ügyekben pedig, tárgyalási .jegyzőkönyv helyett a hagyatékátadó végzésnek felekkel aláíratott tervezetét lehetne a kir. közjegyzőtől bekivánni. Az előadó bírónak a becsatolt tervezetet és alább említendő vétivmintát csak felül kellene vizsgálnia, a tervezet mellett balfelül hagyott üres helyen esetleg kijavítania és a javítást az aláírásnál és kibocsátó rendelkezésnél (lásd a kérvény alján) igazolnia. Elutasítás vagy lényegesebb módosítás esetén természetesen nem lehet használni a tervezetet, hanem indokolt külön végzést, kellene hozni. Az az aggály, hogy az előadó bíró ilyen eljárás mellett mintegy csábítást nyer a felületességre és csak aláírja majd a kibocsátó záradékot a nélkül, hogy a kérvényt érdemben is megvizsgálná: nem alapos. Először azért, mert így az elintézés sokkal kevesebb idejébe kerül, mintha le is kellene irnia a végzést. Aki most nagynehezen 40—50 darabot tud elintézni naponta, az a fenti módon könnyen elintézhet százat, tehát több időt szentelhet egy-egy darabnak, mint mostan. Másodszor azért, mert akinek segéde vagy segédei vannak és ezek fogalmaznak, vagy ahol a telekkönyvvezetők is irnak végzéseket, ugyanolyan alapos lehetne ez az aggály. Ezekben a megengedett és mindennapos esetekben pedig senkinek sem jutott eddig még eszébe, hogy ellenük ezt felhozta. Látszik tehát, hogy nem felületes a felülbirálat. Egyébként a segédszemélyzet és telekkönyvvezetők kezén menne keresztül mint első rostán az ilyen kérvény és már azok megjelölnék esetleges aggályaikat ezentúl is. Harmadszor azért, mert a bírói felelősség (1871. évi VIII. t.-cz. ' 15. §.) teljes súlylyal nehezedik az előadó bíróra, nem is említve a felsőbbség, ügyvédek és felek általi folytonos ellenőrzést és a minősítést, melyek az amúgy is lassú előmenetelre döntő befolyással vannak. Nagyon valószínű tehát, sőt egészen bizonyos, hogy a bíró kerüli a felületességet és vigyáz a bőrére, főként ha több időt tud szentelni az ügydarabnak. Negyedszer azért, mert a „tollhibák" rendesen a leírásnál csúsznak a végzésbe, akkor, a mikor az előadó már az ügyet áttanulta, ismeri, a végzést a fejében meghozta és azt csak le kell másolnia.