Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 1. szám - A közös legelök, erdők és nádasok tulajdonjoga. 2. r.

megváltoztatta és az első bíróság ítéletét hagyta helyben és ítéletének indokaiban kimondotta, hogy a perben kihallgatott tanuknak a vallomásaival nincs megállapítva, hogy végrendelkező olyan irányú nyilatkozatot tett volna, hogy nyilatkozatát szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni, már pedig az 1876. XVI. t.-cz. 15. §-a értelmében a végrendelkezőnek az a kijelentése, hogy nyilatkozatát szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni, a szóbeli végrendeletnek olyan lényeges alaki kelléke, hogy annak mellőzésével érvényes szóbeli végrendelet létre nem jöhet. 117. Ha tkvi tulajdonos az ingatlan tulajdonjogát a büntető törvénykönyv által tiltott cselekmény nyel szerezte, az erre az ingatlanra szerzett zálogjog rosszhiszeműségét egymagában véve az a körülmény is megalapítja, hogy az ingatlan szerzése miatt a tkvi tulajdonos ellen folyamatba tett bűnvádi per a zálogjog szerzését megelőzően a telekkönyvben már fel volt jegyezve. k>__ 0, iQnQ Rosszhiszeműség kérdése oool r. l,JUo. sz. a /álogjog szerzésénél. A felperes keresetet indított az I—V. rendű alperesek ellen ingatlanok tulajdonjoga, a VI. rendű alperes ellen pedig az egyik ingatlanra előjegyzett végrehajtási zálogjog törlése iránt azon az alapon, hogy az I—V. r. alperesek jogelőde a kereseti ingatlanok tulajdonát büntetendő cselekménynyel rosszhiszeműen szerezte, és hogy a Vl-od rendű alperes jogelődének rosszhiszemű tulajdonszerzéséről tudomással bírva, a végrehajtási zálogjogot szintén rosszhiszeműen szerezte. Az elsőbiróság a felperes javára a kereseti ingatlanok tulajdonjogát az I—V. r. alperesek ellenében megítélte, de a VI. r. alperessel szemben a felperest keresetével elutasította a felperes által egyéb bizonyíték hiányában a Vl-od rendű alperesnek odakínált és ez utóbbi által elfogadott attól a főeskütől feltételezetten, hogy nem volt tudomása arról, hogy az I V. r. alperesnek jogelőde a kereseti ingatlanokat rosszhiszeműen szerezte. Az elsőbírósági ítélet ellen egyedül a Vl-od r. alperes élt felebbezéssel. A kir. ítélőtábla a kir. Curia által is helybenhagyott Ítéletével az elsőbiróság ítéletét az eskü szövegének akkép való helyesbítésével, hogy alperes a végrehajtási zálogjog előjegyzésekor nem bírt tudomással arról, naikép az I -V. r. alperesek jogelőde ellen ezt megelőzően éppen a megterhelt ingatlan megszerzése miatt a felperes bűnvádi feljelentést tett, helybenhagyta ugyan, de ítéletének indokaiban kimondotta, hogy a keresetlevélhez csatolt telekkönyvi betét tartalma szerint a Vl-od r. alperes végrehajtási zálogjogát a kereseti ingatlanra akkor jegyeztette elő. amikor a felperes által az I—V. alperesek jogelőde ellen folyamatba tett bűnvádi per a tkvi betét B. lapján már fel volt jegyezve. A felebbező Vl-od r. alperesnek tehát, mielőtt a végrehajtási zálogjog előjegyzését az I—V. r. alperesek jogelőde ellen kieszközölte, eme tkvi feljegyzés folytán kötelességében állott volna, a bűnt. ü. sz. által megengedett értesitésadás czéljából a büntetőbírósághoz fordulnia, hogy a bűnvádi eljárás folya-