Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 7-8. szám - A közös legelök, erdők és nádasok tulajdonjoga. 2. r.

180 (Újvidéki kir. törvényszék 1636/tkv. 1903., szegedi kir. Ítélőtábla 2481/P. 1903., m. kir. Curia 1904. évi márczius hó 4. 6884/P. 1903. sz. a.) 15. Annak a kérdésnek eldöntése, hogy a hitelezőt illető jelzálogilag biztosított követelésnek kifizetése által a követelés megszünik-e, vagy hogy a követelésnek kifizetése által a fizetést teljesítő személy a hitelező jogaiba lép-e ? attól függ, hogy a követelést kifizető személy a fizetést saját kötelezettségéből folyóan telj esitette-e vagy sem ? Felperes mint perreutasitott végrehajtó keresetet indított az iránt, hogy a telekkönyvi hatóság által a sorrendi tárgyaláson a IV. r. alperes javára sorozott 1200 K. tőke és járulékaiból álló követelés a sorrendből kihagyassék és ez összegnek a sorrendből leendő kihagyását az alapon kérte, mert végrehajtást szenvedőnek IV. r. alperessel szemben fenállott összes tartozását a D) alatti egyezségi okirat szerint egy harmadik személy K. K. vállalta át IV. r. alperes tudta és beleegyezésével és mert ez a harmadik személy (K. K.) végrehajtást szenvedőnek IV. r. alperesnél levő tartozását rendezvén, IV. r. alperesnek sorozott követelése még a sorozás előtt megszűnt. IV. r. alperes és az általa perbehivott s az adósságot átvállaló K. K. harmadik személy felperes keresetének elutasítását az alapon kérte, mert IV. r. alperes követelését nem végrehajtást szenvedő, hanem K. K. fizette ki, akire ő követelését — bár az engedmény a tkvben bejegyezve nincs — az általa szerzett összes jogokkal együtt engedményezte, mert továbbá végrehajtást szenvedő maga elismeri a D) alatti egyezségi okiratban, hogy K. K.-val szemben az utóbbi által IV. r. alperesnek kifizetett tartozása fenáll s kötelezőleg megállapítja a módozatokat is, amelyek szerint K. K.-nak azt meg fogja fizetni, mert végül végrehajtást szenvedő ezen fizetési módozatokat be nem tartotta s ekként a bekeblezett követelés K. K. tulajdonává vált. Az elsőbiróság felperest IV. r. alperes elleni keresetével elutasította és IV. r. alperes követelését fenállónak mondotta ki azért, mert a tanúvallomásokkal bizonyítottnak találta a IV. r. alperes és K. K. között létrejött engedményezést, mert továbbá felperes maga beismerte, hogy IV. r. alperes követelését nem végrehajtást szenvedő, hanem K. K. fizette ki, mert felperes nem bizonyította, hogy végrehajtást szenvedő a D) alatti egyezségi okiratban K. K.val szemben az adósság átvállalásért kikötött fizetési módozatokat betartotta volna és azoknak eleget tett volna, mert végül az a körülmény, hogy a bizonyított engedményezés a tkvben bejegyezve nincs, a követelés fenállását meg nem szünteti s csak azt vonja maga után, hogy a sorozás az engedményes, hanem az engedményező javára történhetik. A kir. ítélőtábla a kir. Curia által helybenhagyott ítéletével az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta, a keresetnek IV. r. alperessel szemben helyt adott, IV. r. alperes követelését a sorrendből