Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 7-8. szám - A közös legelök, erdők és nádasok tulajdonjoga. 2. r.

181 kihagyta, mert a nem kifogásolt D) alatti egyezségi okirat szerint az adósságot átvállaló K. K. a IV. r. alperest illető követelésnek a kifizetését magára vállalta azzal a feltétellel, hogy végrehajtást szenvedő köteles lesz a gőzcséplőjével elcsépelendő búzából 1901. évig évenként 40 mm. búzát az adósság átvállaló K. K.-nak kiadni s ennek összes gabonáját kicsépelni, mert továbbá ugyanezen egyezség 4-ik pontjában benfoglaltatik az is, hogy ha végrehajtást szenvedő a 40 mm. búzát nem szállítaná, akkor az adósságot átvállaló jogosítva lesz végrehajtást szenvedő gőzcséplőgépét használatba venni és azt értékesíteni, már pedig e megállapodás mellett az adósságot átvállaló harmadik szem élv akkor, amikor a IV. r. alperesnek a követelését kifizette, csakis annak a fizetési kötelezettségnek felelt meg, amelyet a D) alatti egyezség szerint magára vállalt, eszerint tehát a tartozás az adósságot átvállaló harmadik személy tartozásává vált s amikor ezt a tartozást IV. r. alperesnek az adósságot átvállaló harmadik személy kifizette, akkor a saját tartozását fizette ki, amiből következik az, hogy a követelés a kifizetés folytán megszűnt, de következik az is, hogy az adósságot átvállaló harmadik személy saját tartozását fizetvén ki — a hitelező jogaiba nem lépett. (Zombori kir. tvszék 12514/p. 1901., szegedi kir. Ítélőtábla 2976/p. 1902., m. kir. Curia 1904. évi február hó 28. 1352/p. 1903. sz. a.) 16. .1 32 éves birtoknál ;> jogczim kimutatása nem szükséges s a birtok mellett jóhiszeműség j<>izi vélelme állván, e vélelemmel szemben az ellenfél köteles kimutatni, hogy az elbirtokló illetve jogelődeinek u birtoka rosszhiszemű volt. Felperes kereseti előadása szerint a keresetben megjelölt ingatlan adásvétel, csere, illetve örökség jogezimen 40 éven át a felperes, illetve jogelődének tulajdonát és birtokát képezte ; utóbb az ingatlan tulajdonjoga tényleges birtoklás alapján az I. r. alperes javára kebleztetett be, aki az ingatlant 300 frt adóssággal terhelte meg, majd azt tulajdonjoggal a leányára ruházta át. Ennek megtörténte után az ingatlan az azt terhelő, előbb emiitett adósság behajtása végett elárvereztetett, aminek következtében felperes a kérdéses ingatlan tulajdonától birtokától elesett. Minthogy pedig felperest ezzel az I. r. alperes megkárosította, viszont pedig ez, a felperes rovására jogtalanul gazdagodott, minthogy továbbá ezenkívül az I. r. alperes az ingatlannak árverésen történt eladása után, a tulajdonát képezett többi ingatlanát ajándékozás czimén II. r. alperesre ruházta át, ezeknél fogva az I. r. alperest az elárverezett ingatlan árverési vételárának 1202 koronának feltétlen, — II. r. alperest pedig, mint az I. r. alperes részéről megajándékozottat az esetre, ha I. r. alperesen követelését behajtani nem tudná, az 1202 k.-nak az ajándékul kapott ingatlan értéke erejéig leendő megfizetésére kérte kötelezni. A kir. törvényszék felperes keresetének helyt adott, mert