Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 7-8. szám - A közös legelök, erdők és nádasok tulajdonjoga. 2. r.

170 bekebelezést rendelő végzése szabályszerűen kézbcsittetvén, az jogerőre emelkedett, s minthogy az utóbb zálogjogot nyert hitelezők a végzés kiigazítását ellenezték, annak a tlkvi rendts 168. §-a alapján helyt adni nem lehet. 3. Az elbirtoklás mellett a vagyon származásának a vizsgálatéi nem szükséges. 5432/P. 1903. sz. Felperesek keresetet indítottak az alperesek ellen örökösödés iránt azon az alapon, hogy az örökség tárgyát kérpező kereseti ingatlanra a telekkönyvi helyszínelés alkalmával tévesen kebeleztetett be a tulajdonjog az alperesek jogelődének a nevére, mert ez az ingatlan a felperesek jogelődének ági örökségét képezte és így ezt az ingatlant az alperesek jogelőde, mint a felperesek jogelődének a neje előbb csak özvegyi jogon, később pedig felperesek illetve jogelődük engedélyével haszonélvezte, ennek halála után pedig 1853, évben felperesek vették birtokba és azóta szakadatlanul birtokolják. Ezek szerint felperesek ági örökösödés czimen és csak mellékesen elbirtoklás alapján igényelték az örökséget. Az elsőbiróság a keresetnek helyt adott azért, mert a felpereseknek az ági örökösödési jogát megállapította. A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta és indokaiban kimondotta, hogy az örökség nem képez ugyan ági vagyont, mert a per adatai szerint az örökhagyónak az édes apja, akitől a vagyon származik, a felpereseknek nem közös törzse, hanem ugy az örökhagyónak az apja, mint a felperesek jogelőde egy közös törzstől származnak, már pedig ági örökösödésnek csak akkor volna helye, ha az örökhagyónak ez a vagyona valamely közös törzsről hárult volna az örökhagyóra, minthogy azonban a felperesek keresetüket az elbirtoklásra is alapították, a per adatai szerint pedig több mint 32 év eltelt azóta, amióta a felperesek jogelődei és ezeknek jogán a felperesek is a kereseti ingatlanoknak szakadatlan és békés birtokában vannak, ennélfogva az ingatlanok tulajdonjogát elbirtoklás czimén Ítélte meg. A kir. Curia a kir. ítélőtábla ítéletét az elbirtoklásra alapított indokai alapján helybenhagyta azzal a megjegyzéssel, hogy az elbirtoklás mellett a vagyon származásának a vizsgálata nem szükséges. 4. Az a tlkvi tulajdonos, akinek nevére a régi tjkönyvben vagyonközösség megosztása folytán oly terület is íratott, amelyet az ő tudtával a tulajdonostárs már korábban másnak eladott és birtokbaadott, — ennek a vevőnek a betétszerkesztés alkalmával a megvett ingatlanrészletre vonatkozóan a tényleges birtoklás alapján bekebelezett tulajdonjogát törlési keresettel meg nem támadhatja, hanem a hiányzó területet csak attól követelheti, aki azt tőle elfoglalt a. 5107,P. 1903. sz. A két tulajdonostárs egyenlő arányú tulajdonátképező ingatlanból az egyik tulajdonostárs az általa birtokolt terület egyrészét eladván, azt a vevők birtokba is vették, a fenmaradó részt pedig később szintén eladtaegy másik vevőnek, aki, miután az eladó tulajdonostársat illető felejutalékot tlkvileg a nevére irattá, a másik tulajdonostárs örököseivel a vagyonközösséget oly módon szüntette meg szerződésileg, hogy az általa megvett ingatlannak megfelelő rész az ö nevére, a közös ingatlan többi része pedig — tehát az előbbi vevőnek eladott rósz is — annak a tulajdonostársnak az örökösei nevére íratott a telekjegyzőkönyvben, aki a maga jutalékából mit sem adott el. A betétszerkesztés alkalmával az első ízben eladott ingatlanrész vevői tényleges birtoklás alapján nevökre íratták az általuk megvett és birtokolt területet, minek