Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 6. szám - Néhány szó a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvbe való bejegyzéséről szóló 1892. évi XXIX. t.-cz. és az annak végrehajtása tárgyában 24366/1893. I. M. sz. alatt kiadott igazságügyminiszteri rendelet némely rendelkezésének helytelen érte

146 Ezen visszaélések tneggátlása czéljából 1899. évi szeptember hó 11-én és október hó 12-én B5.402 és 103.291 sz. a. kiadott itteni körrendeletek kapcsán még arra is felhívom a ezimet, hogy intézkedjék az iránt, hogy a vagyontalansági bizonyítványban felsoroltassanak azok a tárgyi adatok is, melyekből megállápittatott, hogy a vagyontalansági bizonyítványért folyamodónak vagyona nincs ós keresete nem több, mint a mennyit az illető községben egy közönséges napszám kitesz. Kelt Budapesten, 1904. évi január hó 25-én. A kir. igazságügyminiszternek 1904. évi mán /. 22-én 41.002 1903. 1. M. szám alatt kelt rendelete, a pozsony megyei Nagy-Bodak községhez tartozott „Báltt'y-erdöu törvénykezési átcsatolása tárgyában. A m. kir. minisztérium folyó évi márczius hó 19. napján tartott ülésében az 1890. évi XXIX. t.-cz. 2. §-a alapján a pozsonymegyei Nagy-Bodak községhez tartozott és közigazgatásilag a mosonmegyei Püski községhez átcsatolt ,,Pálffy-erdő" nevíí téridet törvénykezési tekintetben a pozsonyi kir. törvényszék kerületéhez tartozó dunaszerdahelyi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság területéből a győri kir. törvényszék kerületében fekvő magyaróvári kir. járásbíróság úgyis mint telekkönyvi hatóság területéhez csatolta át. Ezen rendelet 1904. évi április hó 15. napján lép hatályba. TELJES ÍJEÉSI DÖNTVÉNYEK. A kir. curiának 75. szánni polgári döntvénye. Ingatlan adásvételét iárgyazó jogügylet után kivetett illetéket, ha eziránt a szerződésben megállapodás nincs, melyik szerződő fél tartozik fizetni? (Az I. G. 271 1897. és 3755 polgári 1903. számokhoz.) Határozat : Az ingatlan adásvételét tárgyazó jogügylet után kivetett illetéket, ha ez iránt a szerződésben megállapodás nincs, a vevő tartozik viselni. indokok : Magánjogi törvényeink arról nem rendelkeznek, hogy ingatlanok adásvevésénél a vagyonátruházási jogügylet után járó kincstári illeték, ha a szerződés ez iránt megállapodást nem tartalmaz, a szerződő telek melyike által viselendő. 'Tekintve azonban, hogy a „vagyonátruházási illeték" behozatala óta az adásvevési szerződések túlnyomóan nagy részében köztudomás szerint az a megállapodás foglaltatik, hogy a kincstári illeték fizetésének kötelezettsége a vevőt terheli, ebből megállapítható az, hogy e tekintetben oly általános forgalmi szokás fejlődött ki, mely szerint a szerződő felek közötti magánjogi viszony szempontjából az átruházási kincstár illeték, ellenkező kikötés hiányában az ingatlan szerzésével járó költségnek tekintetik. Ennek a felfogásnak helyességét támogatja az a körülmény is, hogy jogszabályaink szerint az eladó részéről a teljesítést befejezettnek kell tekinteni azzal, hogy eleget tesz annak a kötelezettségének, mely szerint a dolgot „alku szerint a vevőnek sajátul átadja" (Frank I. k., 623. 1.) s a vevő ..mihelyt a jószágot birtokba vette, azonnal ura lesz" annak (ugyanott 62f>. L), valamint hasznait húzza, úgy terheit is viseli. Ezeknél fogva ki kellett mondani, hogy az átruházási kincstári illetéket, mint az ingatlan szerzésével járó költséget, a vevő tartozik viselni. Kelt Budapesten, a kir. curia polgári szakosztályainak 1904. évi január hó 19-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi márczius hó 4-én tartott teljes ülésben.