Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 4. szám - A jelzálogos hitelezők és szolgalomjogosultak viszonya

90 határidő folyásának szünetelése nem állapitható meg véletlen mu­lasztás vagy az ügyvéd hibája alapján és nem foglalhat e tekintet­ben helyet a törv. rendtartásban engedett igazolás sem, hanem csupán a kérelem előterjesztését gátló erőhatalom vagy cselekvő­képtelenségnek az eljárás rendén bebizonyított esete vehető figye­lembe. Minthogy pedig ebben a perben nem az utóbbi eset forog fenn, mert az ügyvédi irodában elkövetett hiba nem állapítja meg az erőhatalom vagy cselekvőképtelenséget, mely által felperes a kérelemnek a zárhatáridőben való beadásban gátolva volt volna, annálfogva a felbontás iránt a törvényben megszabott határidő el­telte után beadott kérelem tekintetbe nem vétethetett és felperes a törvény 100. §-a értelmében a perben felhozott bontóok alapján a bontást többé nem kérheti, miért is az alsóbiróságok Ítéleteinek megváltoztatásával felperest keresetével el kellett utasítani. 139. Ha az örökhagyó s/ülő vagyonát még életében egyik örökösre ruházza át azzal a kötelezettséggel, hogy az tartozásait kiűzesse és öt eltartsa, a (öhbi örököst megillető köteles rész kiszámításánál az a különbözet veendő alapul, amely elő áll, ha az átruházott vagyon értékének s az átru­házástól az örökhagyó haláláig terjedő időre eső tiszta jöve­delmének összegéből levonatnak a kifizetett tartozások és az örökhagyó tartására fordított költségek. 4893/P. 1903. sz. Köteles rész kiszámításánál alapul szolgáló érték. Felperesek az alperesekkel közös örökhagyó után őket megil­lető köteles rész kiadása s jár. iránt indítottak keresetet alpere­sek ellen azon az alapon, mivel az örökhagyó ínég életében I. r. alperesnek ajándékozta vagyonát s ez által a felperesek köteles részét megsértette. Alperesek abból az okból is kérték a felpere­seket keresetükkel elutasítani, mert az örökhagyó által ennek éle­tében reájuk átruházott vagyoni értékkel szemben elvállalt kötele­zettség alapján az 1. r. alperes által az örökhagyó helyett kifizetett adósságok és az örökhagyónak és nejének elvállalt tartása nagyobb értéket képviselnek, mint az I. r. alperesre átruházott vagyon. Az első bíróság felpereseket keresetükkel elutasította, mert az örökhagyó helyett kifizetett adósságok nem tesznek ugyan ki any­nyit. mint az átruházott vagyon értéke, miután azonban az az átru­házott vagyon jövedelme az örökhagyónak és nejének tartási költ­ségeit nem fedezte, ajándékozás fenn nem forog és a felperesek köteles része megsértve nincsen. A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával a követelt köteles rész egy részét megítélte, annak összegét oly módon számítván ki. hogy az átruházott ingatlanok értékének, és az ingatlanoknak az átruházástól az örök­hagyó haláláig terjedő időre eső tiszta jövedelmének összegéből levonta az örökhagyó helyet kifizetett tartozásokat, ezeknek az in-

Next

/
Thumbnails
Contents