Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 6. szám - A telekkönyvvezetők az uj fizetési javaslatban. 1. r.

88 Curia az elsőbiróság végzését hagyta helyben az előző (47) szám alatt közölt itélefében felhozott indokokkal azonos indokolással. 49. A polgári bíróság nincs hivatva az előtte folyamatban levő per feljegyzése iránt a telekkönyvi hatóságot megkeresni. 1564/P. 1903. sz. A kir. törvényszék az előtte ingatlannak tulajdonjoga és birtoka s az azon gyakorolt halászati jog megítélése iránt inditott rendes perre vonatkozóan a per feljegyzése iránt megkereste az illetékes kir. járásbíróságot mint telekkönyvi hatóságot; ez utóbbi a megkeresés alapján a pernek a feljegyzését az alpereseknek ingatlanaira elrendelte. A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával a megkeresés foganatosítását megtagadta azon indokból, mert a feljegyeztetni kívánt kereset a kir. Curiának 11. számú polgárjogi döntvénye szerint fel nem jegyezhető. A kir. Curia a másodbiróság végzését helybenhagyta indokolásánál fogva, annyival is inkább, mert a polgári bíróság nem lévén hivatva előtte folyamatba tett valamely pernek tlkvi feljegyzése iránt a tlkvi hatóságot megkeresni, a perbíróság megkeresése, még ha perfeljegyzésnek helye volna is, ez oknál fogva sem teljesíthető. (Tlkvi rend. 60. §-a.) 50. Ha a zálogjog bekebelezésének alapjául szolgáló kötelem újítása alkalmával a kötelem biztosításául szolgáló zálogjog fenn nem tartatik, az újítás következtében az is hatályát veszti. 1790/P. 1903. sz. Felperesek azon az alapon indítottak keresetet alperes ellen zálogjog törlése iránt, mivel a felperesek jogelődje és az alperes között még a jelzáloggal terhelt ingatlannak felperesek által történt megszerzése előtt a zálogjog alapjául szolgáló kötelem tekintetében olyértelmii ujitás jött léire, hogy felperesek jogelődje azon váltótartozásai fejében, amelyeknek biztositékául a bekebelezett zálogjog szolgált, részint ingóságokat adott át alperesnek, részint pedig egy bizonyos összeg megfizetésére kötelezte magát, amelyért felperesek jogelődjének neje kezességet vállalt s alperes ennek folytán felperesek jogelődjét a váltókon alapuló egyetemleges fizetési kötelezettsége alól kibocsátotta. Alperesek ezzel szemben azzal védekeztek, hogy ujitás nem jött létre, hanem a felperesek jogelődjével szemben fennállott követelése csak ujabb biztosítékokat nyert. Az elsőbiróság bizonyítottnak fogadván el, hogy a felperesek jogelődje és az alperes között a bekebelezés alapjául szolgáló kötelem tekintetében ujitás jött létre, a keresetnek helyt adott s az ítélet indokolásában kimondotta, hogy miután a felek közt létrejött uj egyezség nem foglal magában olyan megállapodást, hogy az előző kötelem biztosításául szolgáló zálogjog az újított kötelem biztosításául is fentartatik, a kötelemujitás folytán az előző kötelem biztosítására szolgáló zálogjog és végrehajtási feljegyzések is hatályukat vesztették. A két felsöbbfoku bíróság az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta indokainál fogva s a kir. Curia főleg azért, mert alperesnek az időközben elárverezett ingatlan vételárának felosztása tárgyában megtartott sorrendi tárgyalás alkalmával tett az a kijelentése, hogy a töröltetni kért zálogjogokkal biztosított követelése ujitás folytán megszűnt s ennek folytán az annak biztosítása végett nyert zálogjogi bekebelezések rangsorában a vételárból kielégítést nem kiván, kétségtelen bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogy alperesnek és a felperesek jogelődének akarata az egyezségmegkötésénél arra irányult, hogy alperes eredeti követelésének nemcsak összege,